Pestis

CSVM

Nem az a baj, hogy valaki egy bukás után gyorsan visszanyalja magát elv- és stílusbarátai közé. (Miközben korábban – látszólag legalábbis – oda-odamondogatva cinkelték egymást vetélytársként kezelt felületeken).

És még az sem baj, ha valaki hülye. Időnként erőltetetten, időnként ténylegesen szellemes cikkek szerzője. Mert azt el kell ismerni, Szily Lászlónak van humora, szókincse.

Csak éppenséggel mások iránti tisztelete, illetőleg gerince nincs. Rá (is) jellemző: egy forintért, még az a…t is.

Kár.

Amit a 444.hu-n Véletlenül ráspricceltem egy 18 éves hostessre címmel elkövetett a 77. OMÉK kapcsán, az azért eléggé bicskanyitogató. Értem én, hogy Varga és Fazekas miniszterekbe illik a 444-n jókorát belerúgni. Értem én, hogy ez a minimum elvárás, a visszafogadás ára. Sok mindent meg lehet érteni és egy megengedő testtartással még el is lehet fogadni. 

Köszöntés

Méterenként egy kóstoló

Családbarát

900 kiállítót, akiknek bizonyítást, bemutatkozást, kapcsolatteremtést, üzletkötést, árusítást jelent ez a hatalmas vásár, így lefikázni, megalázni nem lehet.

Valószínűleg, sőt biztos, hogy voltak apróbb szervezési, rendezési hiányosságok az első napon (hol nem?), de erről tényleg nem az ország minden szegletéből és a Külső-Magyarországból érkezők tehetnek. (A rendezők meg ripsz-ropsz javítottak mindent).

De akkor sem azonosítható az egész a „kitömött állatokkal” meg a „korongrészeg agrárminisztériumi káderekkel”.

„Nagyszabású díszletből alig akadt, cserébe mindent elleptek a kézműves kistermelők és manufaktúrák aprócska standjai” – írja Szily, és én nem értem, hogy mi ezzel a baj.

Mi a baj azzal, hogy nem csak a Várban, a Mesterségek ünnepén, hanem természetes közegükben (mert azért mégiscsak a falu népének termékeiről beszélünk nagyrészt) is megmutatkozik a késes, a bicskás, a kosárfonó. Miért baj az, ha nem csak a húskombinát képes kolbászt készíteni, hanem Kovács József is, mondjuk, Kerkateskándról?

 

Ne csak együnk, igyunk is

Érdeklődőben nincs hiány

A 444-nek ez a szar pogácsa

A hungarikum amúgy sem tucatáru. Elsősorban nem tömegtermék, nem ungarische mekdónáldsz. Nem.

És ez így jó.

Idéznék még egy apróságot a cikkből, hogy lássuk, milyen előítéleteket kell figyelembe venni a 78. OMÉK szervezésekor: úgy éreztem, hogy menten felvágom az ereimet azzal a gluténmentes paleolit fodroskockával, ami pont úgy nézett ki, mint az a szarpogácsa, amit P. Gabi fogadásból, 20 forintért gyúrt meg általánosban”.

Ehhez sokat nem fűznék hozzá.

Azt azonban örömmel látom, hogy az ország nem csak szilykből és négynégynégyekből áll. A BNV területén ugyanis zsúfoltság van. Mind a standok, mind a látogatók tekintetében.

A gonzónak gondolt szarpogácsás újságírás nagy bánatára. 

Így ritkán látni az édesvizi halakat

Így gyakrabban - főzőcske, de halasan

Édesszájú népség

Lehet rugdosni Vargát és Fazekast, lehet, csak éppen felesleges. Az OMÉK azt igazolja, amit megnyitó beszédeikben (Kövér házelnökkel azonos síkon) mondtak. A vidék-Magyarország és a határon túli magyar termelők ünnepe. Üzletekkel, kóstolókkal, tejjel, mézzel, pálinkával, sajttal és kenyérrel, kolbásszal és libamájjal. Hallal. Mindennel, ami egy egészséges gondolkodású magyar embernek élményt szerez, örömet okoz. Amikor igazolva látja, hogy a föld azé, aki megműveli. És mindenki úgy lép ki a kapun, hogy visszaszámol. A 78. OMÉK kezdetét várva.

Valószínűleg ez fáj a Szily-féléknek. Ezzel nem tudnak mit kezdeni.

Ez a Szily-cikk tökéletes képe a vidékbecsmérlő, pestis újságírásnak. A pestisújságírásnak.

 

Címkék:
http://csvm.blogstar.hu/./pages/csvm/contents/blog/21194/pics/14432557307461485_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?