Ligetvédők portré – 3. rész – Illés Zoltán, a szélkakas

CSVM

A Városliget megújításának meg van az a sajátossága, hogy hatalmas volumene miatt ragyogóan alkalmas arra, hogy levitézlett politikusok, vagy dőre politikai ambíciókkal bíró nímandok piócaként rátapadjanak a testére annak reményében, hogy a frissen szipolyozott vérből erőt merítve a rivaldafénybe kerüljenek. Kitűnő példa erre a rendezetlen fogsorú Csák Gergely, a 168 óra egykori bántóan tehetségtelen, harcművész-újságírója, aki karrierépítés céljából próbálja terelgetni a Ligetvédők csoportját, de még eklatánsabb képviselője a műfajnak Illés Zoltán, a szélkakas, aki a politikatörténeti kriptában pihenve hallotta meg a városligeti fák segélykiáltását. Tekintsük át együtt a pálfordulásokkal és vargabetűkkel gazdagon tarkított pályafutását, hogy képet kapjunk, mennyire nem érdemes az ő ripacskodásával foglalkozni nem csak a Városliget ügyében, hanem úgy általában semmikor sem.

Emberünk 1990. júniusától decemberig az MDF (!) kormány helyettes államtitkára volt, de jól láthatóan nem ízlett neki ez a politikai család, így 1994-ben a tavaszi országgyűlési választásokon már pártonkívüliként indult. A magánya azonban tiszavirág életűnek bizonyult, még ebben az évben belépett a Fideszbe. 1994-től 2003. májusig a párt alelnökeként, 2001 és 2003 között az elnökség póttagjaként tevékenykedett. Majdnem napra pontosan 13 éve, 2003. július 12-én beválasztották a Fidesz Zöld Tagozatának elnökségébe, egyidejűleg a tagozat alelnökeként az országos választmányba is delegálták.

2006-ban egyéni jelöltként indult a VI. kerületben, de sem innen, sem pedig az országos listáról nem jutott mandátumhoz. Bravúr, hogy itt polgármester-jelöltként is elbukott, dacára az öszödi beszéd elsöprő hatásának, már ami a jobboldali, fideszes győzelmeket illeti. Terézvárosban külső bizottsági tagként vett részt az önkormányzat munkájában, hogy a napi betevő azért meg legyen.

A 2010-es választásokon ismét Budapest 8. számú egyéni választókerületéből szerzett mandátumot, ahogy 1998-ban is. Ezután a második Orbán-kormányban lett államtitkár, a Vidékfejlesztési Minisztériumban a környezet- és természetvédelemért, valamint a vízügyekért volt felelős. Ezen a ciklus alatt gyakorlatilag UFO-ként viselkedett Terézvárosban: mindenki tudta, hogy létezik, csak még senki sem látta (holott, ugye ott nyert mandátumot, de a helyi ügyek mit sem érdekelték).

2014-ben pártja is megelégelte az összeférhetetlen jellemű, bárkit hátbatámadó, munkaundorban szenvedő Illést: nem is indították el a választásokon és a harmadik Orbán-kormányban sem kapott pozíciót, de ebben az is közrejátszott, hogy ellenezte a paksi atomerőmű bővítésének tervét. A párt azért volt annyira jó fej, hogy felajánlott neki nagyköveti pozíciókat, de azt mind visszautasította. Hálából a jó Illés barátunk azóta Gyurcsány-, Bajnai pártok tüntetésének élharcosa és szószólója, aki minden egyes alkalommal beleköp a kézbe, amely enni adott neki. Még a politikai prostitúció örökös bajnoka, Schmuck Andor is megnyalta mind a tíz ujját, amikor Zoli 2015-ben Százhalombattán a Gyurcsány-párt rendezvényén szónokolt.

Stílusa mindig is baltával faragott volt, 2013. szeptember 10-én államtitkárként durva, szexista, személyeskedő hangnemben válaszolt az országgyűlésben Szél Bernadett LMP-s képviselőnő napirend előtti felszólalására. Később Kocsis Máté a Fidesz-frakció nevében bocsánatot kért Illés viselkedése miatt, az államtitkár pedig igazi úriemberként egy SMS-ben kért elnézést. 2014-ben kiderült, hogy parlamenti képviselőként éveken át valótlan tartalmú vagyonnyilatkozatot adott be. A politikus időhiányra és arra hivatkozott, hogy nem tudja pontosan, mennyi a fizetése. Igen, ez valóban felmentő körülmény. 

Joggal bízhatott benne a közvélemény, hogy ezek után végre eltűnik a közéletből Illés koma, de sajnos 2016. márciusában, amikor romos Hungexpo épületek bontását megakadályozták az aktivisták, megint előkerült a föld alól. Nem is akármilyen performansszal: ikonikus videok születtek arról, hogy a jogszerűen intézkedő rendőrt, szinte kimerítve a hivatalos személy elleni erőszak tényállást, lefejeli. Itt még a legelszántabb Ligetvédők száját is elhagyta egy: „bazdmeg, ha ez melletünk van haza kéne menni ’csába” mondat. 

A ligeti visszatérése óta nem fogy a lendülete, továbbra is minden alkalmat megragad arra, hogy valahogy felszínen tartsa magát a politikai posványban. Ha kell a Kálmán Olgánál haknizik, ha kell régi barátját, Áder Jánost sározza be. Egy dolog biztos: itt már rég nem a fákról, vagy a Városliget jövőjéről van szó, hanem egy szakadékba zuhanó ember utolsó kapálózásairól, hátha el tud kapni egy kiálló faágat. 

Zoli, innen már nincs visszaút, mindenkinek jobb lenne, ha elmennél egyet kirándulni.

Címkék: Ligetvédők
http://csvm.blogstar.hu/./pages/csvm/contents/blog/28592/pics/14684273681648924_800x600.jpg
Ligetvédők
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?