Bírói furcsaságok sorozata

CSVM

A második részben kitértünk arra, hogy a boncolási jegyzőkönyv és a felkért orvosi szakértők meglátásai cáfolják az első fokú ítéletet. Sorozatunk befejező részében a tárgyalás ellentmondásos, érdekes kulissza titkait ismerhetjük meg, és keressük az ítélet motivációit is. III. rész 

Hallgatva az ügyvédet egyre inkább megfogalmazódik a kérdés: a bírónőnek mi volt a koncepciója? Ezt nem tudni, az viszont tény, hogy ebben az esetben nagyon keményen lépett föl. Nem kevesebb, mint 19 bizonyítási indítványt utasított el. Ne kerteljünk: a védelem összes indítványát. Mindent. Pedig Sándor doktor nem nyeretlen kétévesként ment a tárgyalásra: „négy napig „masszíroztuk” a szakértőket, nagyon komoly szakemberek készítettek fel nagyon alaposan, logikailag is föl volt építve a stratégia, és az lett a vége – de a tárgyalási jegyzőkönyvben is benne van (!) –, hogy igen,  lehetséges másik halálok, ennek igazolására vagy kizárására a meglévő leletek alapján szakértői vizsgálat még elvégezhető”.

Fotó: Blikk

Ezek után a bíró kidolgoztatja Sándor Csabával a bizonyítási indítványt, aki a következő tárgyalásra abban a hitben érkezik, hogy majd valami  történik. De nem! Ugyanaz a szakértő ott ül újra, akinek a szakvéleményét támadják ezzel a bizonyítási indítvánnyal, aki olyan mélységes válaszokat volt képes adni, hogy „már megválaszoltuk”, „már elmondtuk”, „már nyilatkoztunk rá”. Az ember azt gondolná, hogy ezek után azért csak figyelembe veszik a bizonyítékokat, de erre a bírónő közölte, hogy aggálytalan ez a szakvélemény, és elutasítja a bizonyítási indítványt. Nem maradt más hátra, minthogy a bíróval szemben benyújtották a kizárási indítványt, amit elutasítottak.

Kacifántos helyzet és ügy, annyi szent. Mert ennek a cselekménynek a megítélésénél, az az eldöntendő kérdés a bíró részéről: „jól van, elfogadunk mindent, de miért nem vitték a szülők, nagyszülők a gyereket orvoshoz”?

Azért, mert az orvost vitték oda. Az eljárás első szakaszában szakértői vélemények, szakvizsgálati jelentések, ÁNTSZ, emberjogi vizsgálati jelentések állítják, és az orvos szakértők is kijelentik, hogy legkésőbb négy és fél hónapos korában Benjámin tünetei egyértelműek voltak. Ez az egyik alapvető tény. A másik tény az, hogy a doktornő szerint kezdeményezte a vizsgálatokat, a család szerint nem kezdeményezte. A doktornő azt állítja, hogy föladott egy beutalót, de nem tértivevényesen, a család azt mondja, hogy sose kapták meg. De ettől még tény, hogyha ezeket a vizsgálatokat nem végzi el a szülő, az orvosnőnek kötelessége a törvény értelmében a gyermekvédelmi szolgálat, a népjóléti szolgálat és az ÁNTSZ, de akár a karhatalom útján is kikényszeríteni, hogy – mert a gyerek veszélyhelyzetben van – a vizsgálatokat végezzék el. Ezt ő nem tette meg!

Bogozzunk egy kicsit. Ennek az ügynek a megítélés a főkérdése. Az, hogy ha én a szakember tanácsait követem és a szakember azt mondja – ebben az esetben maga a doktornő –, hogy nem látott veszélyhelyzetet, nem volt egyértelmű, ki akarta ugyan zárni, de nem voltak a tünetek egyértelműek, akkor engem nem terhelhet felelősség, legfeljebb gondatlanság lehetne, de még az sem, ha azt mondom, hogy van egy szakember, aki majd tenné a dolgát. Magyarul: az ítéletben azt kell eldönteni, hogy ki is a felelős elsődlegesen ezért. Ha szülők, akkor a doktornő nem, ha a doktornő, akkor viszont a szülők nem. A doktornő védekezésében az áll, hogy ő 9. hónapos korától a nem látta a gyereket, ő úgy gondolja, hogy más orvost vettek igénybe. A baj csak az, hogy az egy éves oltását még megrendeli a gyereknek, az egy éves státuszvizsgálat kötelező lenne, de nem csinálja meg az egy éves státuszvizsgálatot.

És az ítéletben a következő történik: a tárgyalás során először 4 és fél hónap a veszélyhelyzet, majd 6 hónap a veszélyhelyzet, legkésőbb a 9. hónap a veszélyhelyzet, és itt megállnak a szakértői nyilatkozatok. Végig érezhető az irány, ami a doktornő fölmentését szolgálja. Az ítélet pedig azt tartalmazza, egyetlenegy mulasztása van a doktornőnek, hogy az egy éves státuszvizsgálatot nem kérte számon, hogy miért nem jelentkezik a család, és ezt követően állt be az a veszélyhelyzet, ami a halálhoz vezetett. Ezért őt egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítéli, előzetes mentesítésben részesíti, és kimondja, hogy a halálokban a doktornőnek még gondatlansága sincs. Semmi.

A doktornőről azt kell tudni, hogy budapesti, ezer-valahány gyerek áll a gondozása alatt, és abból 500 vagy 600 körzeten kívüli, vidéki. A doktornő ezeket elvállalja úgy, hogy nem vezethet. Benjáminhoz a nagypapa hordta le rendszeresen őt is, és minden szakembert. Így vállalta el, és így látta el ezt a dolgot.

Durva. Sándor Csaba igyekszik visszafogottan fogalmazni, amikor ismertet egy egyáltalán nem mellékes epizódot: „abban nincsen vita, hogy a doktornő június 26-án, a gyerek 9 hónapos korában járt ott utoljára. A vita azon van, hogy miért nem jött többet? Mi azt állítjuk, és azt bizonyítottuk, én úgy gondolom, hogy kerestük, de nem vette fel, és nem hívott vissza. Ezt a tanút, aki például a táplálást, a szülők részéről az orvos keresését bizonyítja, nos, őt, a bíróság kirekeszti a bizonyítékok körül,  mondván, hogy nyilvánvalóan elfogult. Na, de a doktor nő asszisztensnője meg nem elfogult”?

A bírónő ott a tárgyaláson elrendelte az előzetes letartóztatást, és még azt is megtiltotta a családnak, hogy egymással kapcsolatot tartsanak. Talán nem meglepő, de ki vannak borulva. Jelen pillanatban ugyanis nincs nyomozás, nincs nyomozati érdek, azaz nincs befolyása az eljárásra annak, ha ők beszélnek egymással. Semmi. Ennek nincs jogi indoka, és nincs jogi alapja. „Én úgy gondolom, hogy ez kegyetlenség, semmi más. Általában az eljárásra jellemző az, hogy a lefoglalt bizonyítékok jelentős részét nemhogy nem értékelik, hanem a nyomozást követően a vádirat is elkészül anélkül, hogy a lefoglalt, hangsúlyozom, lefoglalt bűnjelként kezelt bizonyítékokat értékelnének. Mi azt állítjuk, hogy ezeken egyébként mentőkörülmények vannak. Ilyenek az ingatlanon található kamera felvételek, ilyenek voltak a tápszerek, ilyenek voltak a magzati korban készült ultrahang felvételek, egy csomó fényképfelvétel, tehát számos olyan bizonyíték, amiből minimum az esélyegyenlőség és a tisztességes eljárás keretei között meg kellett volna vizsgálni azoknak a lehetőségét. Egyébként a szakértői eljárásban is nem csak egy halál okot kellett volna keresni, hanem az összes többi lehetőséget kizárni. A bírósági szakban megkértem az ügyésznőt, hogy bocsássa rendelkezésünkre például a kamerafelvételt. Nem is látta, a rendőrségtől kell majd ezeket beszerezni. Következő alkalommal szóba kerülnek a boncolás során készült fényképfelvételek, hogy azokat bocsássa a rendelkezésünkre. Nem tudja, de nemcsak a bíró, az ügyész se. Mert ő azt nem látta, nincs nála. Rendőrségtől kell beszerezni. Az tehát kijelenthető, hogy a bizonyítékok teljes körű értékelése már a vádirat elkészítésekor sem történt meg, a tárgyaláson pedig amikor ezekre hivatkoztunk, a bíróság ezeket a bizonyítás indítványokat is elutasította azzal, hogy annyira aggálytalan a szakértői vélemény – ami egyébként ezekkel szintén nem foglalkozott –, hogy ezek már nem bírnak relevanciával, és az ítélet lényegét nem befolyásolják. Ha az a vád, hogy lényegében nem etetem a gyerekemet, akkor az így van és kész, de ha mondjuk komolyan kíváncsi vagyok rá, hogy naponta háromszor, hogy viszem át a konyhaépületből az ételt, akkor lehet, hogy csak megnézném ítélet előtt azt a kamerafelvételt. És mondjuk akkor is, ha határozottan állítom, hogy hányszor jöttek hozzá orvosok… Az, hogy a szakértői csapatnak a tárgyaláson adom a kezébe a lefoglalt tápszereket, amire azt mondja a szakértő, hogy igen, ezek egy egészséges, hangsúlyozottan, egészséges gyermek táplálására megfelelő szerek és megjegyzi, hogy ezeket most látja először, akkor azért az embernek valóban tisztességes eljárás és az alaposság vonatkozásában támadnak kételyei, és amikor az ügyészség a törvényesség őre, akkor azért aggódok…”.

Egyelőre itt tart az ügy. A folytatás következik. Figyelemmel kísérjük. És reménykedünk abban, hogy a szenzációt feldobó, alaptalanul prejudikáló magyar sajtó többi része is elolvassa ezt a három részt. A tisztábban látás véget.

(Vége?)

http://csvm.blogstar.hu/./pages/csvm/contents/blog/30929/pics/14762753502946964_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?