Bebőröz

A viszkis tapló

Leárazás

INÁba szállt

Gulyáskrém

Offsorok közt

Az ESZOSZ-ügy

Imádunk mindent sötéten látni és koromfeketének hinni.

Pedig - ismereteim szerint - létezik több árnyalat is. A szürkének van biztosan 50, mint azt a sikerkönyv és az ebből készült - állítólag szörnyű - film címéből is tudhatunk.

A fenti megállapítás most éppen azért jutott eszembe, mert alkalmam volt elolvasni egy cikket a Népszava internetes oldalán. Ennek címe a következő: "Újabb segélykiáltás az ESZOSZ-károsultaktól". Az írás lényege, hogy a szerencsétlen, mélyszegénységben élő embereket kihasználva, EU-s pénzeket nyúlt le egy csúnya, mindenhájjal megkent szövetkezet.

A felvett dolgozók oktatásban részesültek

Imádjuk az ilyen sztorikat, imádunk felháborodni, elszörnyülködni. A napnál is világosabb, hogy ez a történet is igaz. Azonban egy picit utánajárva, kiderül, hogy ki itt valójában a csúnya és mindenhájjal megkent.

Az ESZOSZ-t magánemberek alapították. Céljuk valóban az volt, hogy több ezer rosszsorsú honfitársukon segítsenek. A projekt megvalósításához - értelemszerűen - pályáztak EU-s pénzért.

Munkaszerződésre várnak az ESZOSZ volt dolgozói

Magyarország Kormánya kormányhatározatban hagyta jóvá a „Komplex Térségfejlesztési Környezettudatos Munkáltatói Program a Hátrányos Helyzetű, Alulképzett Munkaerő Tömeges Foglalkoztatása Érdekében” című projekt megvalósítását, amely kiemelt projektnek minősült 2,54 milliárd forint önerővel, 53,5 %-os intenzitású EU támogatással. Ezt célozta meg az ESZOSZ. A pályázatban az ESZOSZ legfőbb vállalása az volt, hogy minimum 2 700 fő hátrányos helyzetű munkavállalót foglalkoztat a korábban együttműködési megállapodást kötött erdészetek illetékességi területén keletkező erdészeti melléktermék gyűjtésére, hasznosítására. Három nagy állami erdészet aláírt szándéknyilatkozatát csatolták a pályázat mellé, ezért (is) kapott a projekt zöldutat. A munka elindult. Az ESZOSZ megszervezte a felvételiket, képzéseket, munkaruhát, a brigádvezetők részére mobiltelefont biztosított stb., és kisebb területeken el is indult a munkavégzés. Minden szépen haladt egészen addig, míg ki nem derült, hogy a három nagy állami erdészet, amelyek a munkaterület meghatározó részét biztosították volna, visszaléptek. Pontosabban a vállalt területből 0,7%-ot, azaz 20 706 ha helyett cca. 150 ha-t bocsátottak a ESZOSZ rendelkezésre. Magától értetődik, hogy így képtelenség folytatni az elkezdett munkát. Az ESZOSZ vezetői gigászi harcot folytattak annak érdekében, hogy ezek az erdészetek mégis a hiteles szándéknyilatkozatuknak megfelelően járjanak el. Mint a kialakult helyzet is mutatja, ez sajnos nem volt elég.

Az egyik ESZOSZ munkafelvételen a sok közül

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az állami erdészetek ezzel nem csak a felvett 2 860 ember megélhetését vették el, hanem megközelítőleg a hozzátartozókkal számolva 10 000 ember egzisztenciális nyugalmát is. Ez a létszám már bőven megtöltene egy magyarországi kisvárost! Biztosan megvolt az oka...

Az sem éppen mellékes, amit még az isteni botrányszag miatt szeretnek elhallgatni, azaz hogy a projekt utófinanszírozású volt. Tehát az ESZOSZ-nak csak akkor került utalásra a pénz, miután az ESZOSZ már kifizetett mindent és nem előre, amivel le lehet lépni!

Boldogság, hiszen marad minden koromfekete, azonban nem mindegy milyen a gyerek fekvése!

Címkék: ESZOSZ

Pestis

2015.09.26.
CSVM

Nem az a baj, hogy valaki egy bukás után gyorsan visszanyalja magát elv- és stílusbarátai közé. (Miközben korábban – látszólag legalábbis – oda-odamondogatva cinkelték egymást vetélytársként kezelt felületeken).

És még az sem baj, ha valaki hülye. Időnként erőltetetten, időnként ténylegesen szellemes cikkek szerzője. Mert azt el kell ismerni, Szily Lászlónak van humora, szókincse.

Csak éppenséggel mások iránti tisztelete, illetőleg gerince nincs. Rá (is) jellemző: egy forintért, még az a…t is.

Kár.

Amit a 444.hu-n Véletlenül ráspricceltem egy 18 éves hostessre címmel elkövetett a 77. OMÉK kapcsán, az azért eléggé bicskanyitogató. Értem én, hogy Varga és Fazekas miniszterekbe illik a 444-n jókorát belerúgni. Értem én, hogy ez a minimum elvárás, a visszafogadás ára. Sok mindent meg lehet érteni és egy megengedő testtartással még el is lehet fogadni. 

Köszöntés

Méterenként egy kóstoló

Családbarát

900 kiállítót, akiknek bizonyítást, bemutatkozást, kapcsolatteremtést, üzletkötést, árusítást jelent ez a hatalmas vásár, így lefikázni, megalázni nem lehet.

Valószínűleg, sőt biztos, hogy voltak apróbb szervezési, rendezési hiányosságok az első napon (hol nem?), de erről tényleg nem az ország minden szegletéből és a Külső-Magyarországból érkezők tehetnek. (A rendezők meg ripsz-ropsz javítottak mindent).

De akkor sem azonosítható az egész a „kitömött állatokkal” meg a „korongrészeg agrárminisztériumi káderekkel”.

„Nagyszabású díszletből alig akadt, cserébe mindent elleptek a kézműves kistermelők és manufaktúrák aprócska standjai” – írja Szily, és én nem értem, hogy mi ezzel a baj.

Mi a baj azzal, hogy nem csak a Várban, a Mesterségek ünnepén, hanem természetes közegükben (mert azért mégiscsak a falu népének termékeiről beszélünk nagyrészt) is megmutatkozik a késes, a bicskás, a kosárfonó. Miért baj az, ha nem csak a húskombinát képes kolbászt készíteni, hanem Kovács József is, mondjuk, Kerkateskándról?

 

Ne csak együnk, igyunk is

Érdeklődőben nincs hiány

A 444-nek ez a szar pogácsa

A hungarikum amúgy sem tucatáru. Elsősorban nem tömegtermék, nem ungarische mekdónáldsz. Nem.

És ez így jó.

Idéznék még egy apróságot a cikkből, hogy lássuk, milyen előítéleteket kell figyelembe venni a 78. OMÉK szervezésekor: úgy éreztem, hogy menten felvágom az ereimet azzal a gluténmentes paleolit fodroskockával, ami pont úgy nézett ki, mint az a szarpogácsa, amit P. Gabi fogadásból, 20 forintért gyúrt meg általánosban”.

Ehhez sokat nem fűznék hozzá.

Azt azonban örömmel látom, hogy az ország nem csak szilykből és négynégynégyekből áll. A BNV területén ugyanis zsúfoltság van. Mind a standok, mind a látogatók tekintetében.

A gonzónak gondolt szarpogácsás újságírás nagy bánatára. 

Így ritkán látni az édesvizi halakat

Így gyakrabban - főzőcske, de halasan

Édesszájú népség

Lehet rugdosni Vargát és Fazekast, lehet, csak éppen felesleges. Az OMÉK azt igazolja, amit megnyitó beszédeikben (Kövér házelnökkel azonos síkon) mondtak. A vidék-Magyarország és a határon túli magyar termelők ünnepe. Üzletekkel, kóstolókkal, tejjel, mézzel, pálinkával, sajttal és kenyérrel, kolbásszal és libamájjal. Hallal. Mindennel, ami egy egészséges gondolkodású magyar embernek élményt szerez, örömet okoz. Amikor igazolva látja, hogy a föld azé, aki megműveli. És mindenki úgy lép ki a kapun, hogy visszaszámol. A 78. OMÉK kezdetét várva.

Valószínűleg ez fáj a Szily-féléknek. Ezzel nem tudnak mit kezdeni.

Ez a Szily-cikk tökéletes képe a vidékbecsmérlő, pestis újságírásnak. A pestisújságírásnak.

 

Címkék:

Ingyenesen jóllakó óvodás

2015.08.23.
CSVM

Azt azért úgy szeretem, amikor szociális érzéketlenséggel vádolják a kormányt és előszeretettel hozakodnak elő a demagógia csúcsával, a lélegeztető gépekkel. Nem tagadom, arra is szükség van. De! De, ha a számok sűrűjében megmerítkezünk egy picinykét, akkor éppen annak ellenkezőjével szembesülünk, ami a vádakban megjelenik.

Az Orbán-kormány igenis érzékeny szociálisan.

2015. szeptember 1-jétől a kötelező óvodába járás korhatára 5 helyett 3 éves életkorra módosult és ennek megfelelően ugyanezen naptólelrendelték az óvodai, továbbá a bölcsődei gyermekétkeztetés jogosulti körének jelentős kibővítését.Az, hogy további mintegy 15 ezer gyermek kerül bevonásra az óvodai nevelésbe (e számból már levonásra kerültek azok, akik várhatóan felmentést kapnak majd), már önmagában is azt eredményezi, hogy ezek a gyermekek napjában háromszori étkezésben részesülhetnek az intézményen belül.

De beszéljünk a számok nyelvén, a számok ugyanis nem hazudnak. Jelenleg az óvodások 98 százaléka, azaz 316 ezer gyermek jut étekhez az óvodában, míg a bölcsődések 81 százaléka, azaz 26 ezer apróság tud étkezni az intézményben. Ez együttesen 342 ezer étkezésre jogosult gyermeket jelent összesen a bölcsikben és óvodákban. Ennek jelenleg mintegy negyede (27%), 92 ezer szociálisan rászoruló, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult családban élő gyermek ingyenesen, míg a rászorulónak nem minősülő, de három- vagy többgyermekes családban élő, vagy súlyosan beteg/fogyatékos gyermekek, kb. 54 ezer fő (16%) pedig féláron

Azaz, ezen szörnyen antiszociális kormányzás alatt most 146 ezer gyermek (a bölcsődébe és óvodába járók 43 százaléka!) szülei részesülnek valamilyen kedvezményben. A fennmaradó 197 ezer – nem nagycsaládos háztartásban élő, nem rászoruló és nem beteg/fogyatékos – gyermek szüleinek (57%) pedig jelenleg teljes árat kell fizetniük az étkezésért.

Ám szeptember elsejétől ez is változik. Az ingyenes étkezés lehetőségét – az eddig is jogosult szociálisan rászorulókon kívül – az alábbi, mintegy 230 ezer fős létszámú körre is kiterjesztik:

- az eddig féláron étkező nagycsaládban élő vagy súlyosan beteg/fogyatékos gyermekre (54 ezer fő),

- azokra a gyermekekre, akik családjában az egy főre eső havi nettó családi jövedelem nem haladja meg a nettó minimálbér 130 százalékát, 89.408 Ft-ot (160 ezer fő). Ezt önbevallásos alapon fogják eldönteni.

- A fentiekhez hozzá kell még számolni az óvodáztatási korhatár 3 évre módosítása miatt (a felmentéseket is beleszámolva) az étkeztetettek körébe újonnan bekerülő kb. 15 ezer gyermeket, akiknek túlnyomó része szintén ingyenesen étkezhet majd. 

Ennek alapján a bölcsődében, óvodában étkezést igénybevevő gyermekek száma a jelenlegi 343 ezerrőlszeptembertőlvárhatóan 358 ezer főre, ezen belül az ingyenesen étkezőké 92 ezerről kb. 321 ezer főre – ténylegesen a mostani három és félszeresére –, arányuk 27%-ról 90%-ra emelkedik. 

Ezután így az eddigi 197 ezer gyermek helyett már csak kb. 37 ezer gyermek szüleinek (10%) kell továbbra is – teljes árat – fizetniük az étkezésért. (Vagyis azoknak, akik háromnál kevesebb gyermeket nevelnek, akik gyermeke nem beteg/fogyatékos, és akiknél az egy főre jutó nettó családi jövedelem meghaladjaa 89.408 Ft-os összeget.) 

A gyermekek megoszlása jogosultsági alapon a következő:

a) Egészségi vagy családi állapot alapján, jövedelemtől függetlenül (beteg, fogyatékos, nagycsaládos): eddig féláron, szeptembertől ingyen étkezhet, arányuk 16%.

b) Jövedelmi alapon:

    - szociálisan rászoruló (rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül): eddig is és ezután is ingyen étkezhet, arányuk 27%

    - nem minősül szociálisan rászorulónak, de a család egy főre eső havi nettó jövedelme a minimálbér 130%-át nem haladja meg: eddig teljes árat fizetett, ezután ingyen étkezhet, arányuk 47%

   - a család egy főre jutó jövedelme a minimálbér 130%-át meghaladja: eddig is és ezután is fizetnie kell az étkezésért, arányuk 10%. 

Intézményi gyermekétkeztetésre idén kétszer akkora összeget, 29 Mrd Ft helyett 58 Mrd Ft-ot fordít a kabinet, mint 2010-ben, és a szociális nyári gyermekétkeztetés támogatását is 25 százalékkal, 2,4 Mrd Ft-ról 3 Mrd Ft-ra emelték az elmúlt öt év alatt. 2016-tól a teljes gyermekétkeztetésre fordított összeg már 71,7 Mrd Ft lesz, ami közel 18%-os emelkedés a 2015-ös előirányzathoz képest, és nem kevesebb, mint két és félszerese a 2010. évi összegnek.

A könnyítés idén szeptembertől 3,5 Mrd Ft, 2016-ban 12-13 Mrd Ft megtakarítást jelent az érintett családok, vagyis az óvodás, bölcsődés gyermekek közel kétharmadának szülei számára a jelenlegi helyzethez képest. Így aki eddig teljes árat fizetett, gyermekenként havi 7-10 ezer Ft közötti összeget spórolhat meg, a korábban 50%-os kedvezményre jogosultak pedig ennek a felét. A költségvetés ugyanakkor jövőre 11,4 Mrd Ft támogatást biztosít az intézményfenntartók részére a bővítéshez, melyből 9,4 Mrd Ft az önkormányzati, 2 Mrd Ft pedig az egyéb fenntartókat illeti meg. 

Talán ezt el kellene ismernie az örök-kritikusoknak is. Vagy előrukkolni hasonló számokkal nyolcéves kormányzásuk idejéről…

Nehéz lesz.

 

TÁBLÁZAT:

 

Jogosulti kör

Gyermekétkeztetés térítési feltételei

Jelenleg

2015. szeptember 1-től

Bölcsőde, óvoda,

általános iskola

Középiskola

Bölcsőde, óvoda

Általános iskola, középiskola

RGYK-ban részesülő gyermekek

ingyenes

50%-os kedvezmény (félárú)

ingyenes

nincs változás

Nagycsaládosok (3 v. több gyermek),

tartósan beteg v. súlyosan fogyatékos gyermekek

50%-os kedvezmény (félárú)

50%-os kedvezmény (félárú)

ingyenes

fentieken kívüli egy- és kétgyermekes családok, ahol az egy főre jutó nettó jövedelem a nettó minimálbér 130%-a (2015-ben 89 408 Ft) alatt van

térítésköteles

térítésköteles

ingyenes

fentieken kívüli egy- és kétgyermekes családok, ahol az egy főre jutó nettó jövedelem a nettó minimálbér 130%-át (2015-ben 89 408 Ft) meghaladja

térítésköteles

térítésköteles

térítésköteles

 

Címkék: Orbán Viktor

Hernádi lélegzetvétele

2015.07.26.
CSVM

Akkor hát a horvátok is elkezdték. Mármint a bíróság kontra alkotmánybíróság harcot. Hogy cicaharc-e ez ott, azt még nem tudni. De hogy egy elég fajsúlyos ügyben indult meg a csetepaté, az biztos.

A hír ugyanis a következő: hatályon kívül helyezte a horvát alkotmánybíróság az Ivo Sanader volt horvát miniszterelnök büntetőügyében hozott ítéletet.

Ami azért kellően durva volt, hiszen nyolc év és hat hónap letöltendő szabadságvesztést szabtak ki rá a Hypo Bank- és az INA–Mol-ügyek egyesített perében.

Ivo Sanader újabb esélyt kapott

S hogy mindez miért érdekes Magyarországon? Nem másért, mint hogy ez a mostani döntés a későbbiekben akár hatással lehet a Sanader megvesztegetésével vádolt Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató ügyére is. A Magyar Nemzetnek magukat meg nem nevező szakértők szerint ugyanis közvetve több szálon is érinti a magyar Mol Nyrt. és a résztulajdonában lévő horvát INA olajvállalat vitás ügyeit, illetve a Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató ellen a zágrábi hatóságok által folytatott nyomozást ez a horvát alkotmánybírósági döntés. A Jutarnji list című zágrábi napilap – amely közölte a Sanader-ítélet semmissé tételére vonatkozó hírt – szerint azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a testületben egyhangú döntés született-e, mik voltak a hatályon kívül helyezés indokai, és milyen konkrét következményekre lehet számítani. Az viszont biztos, hogy Ivo Sanader perét ebben az ügyben meg kell ismételni.

A horvát sajtó jóvoltából május óta lehetett tudni, hogy Sanader eljárási hibák miatt alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért. A Nacional című horvát hetilap akkor azt „jövendölte”, az alkotmánybírák úgy határoznak majd, hogy a volt miniszterelnök elleni eljárásokat meg kell ismételni, ami újabb belpolitikai feszültségeket okozhat. A jobbközép politikai irányultságú volt horvát kormányfőt a zágrábi megyei bíróság 2012 novemberében nem jogerősen tíz év börtönbüntetésre ítélte háborús nyerészkedés, hivatali visszaélés és vesztegetés miatt. A legfelsőbb bíróság a büntetést tavaly nyolc és fél évre enyhítette. Az egyik vádpont az volt, hogy Ivo Sanader a Moltól, pontosabban Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgatótól tízmillió euró kenőpénzt kapott, hogy ennek fejében a magyar olajipari társaság irányítói jogokat szerezzen az INA horvát olajipari cég felett. (Többször  leírtuk blogunkban: ezt soha, senki nem bizonyította). A Mol Nyrt. számos alkalommal visszautasította a Sanader-perben elhangzottakat, s közölte: soha nem korrumpált egyetlen politikust sem, és nem adott pénzt azért, hogy megszerezze a horvát INA-ban az irányítási jogokat. Ennek ellenére a horvát hatóságok nyomozást indítottak Hernádi ellen, aki nem jelent meg a zágrábi bíróság előtt, s ezért a horvátok feltetették az Interpol körözési listájára. Emiatt a Mol vezetője máig sem hagyhatja el Magyarországot a letartóztatás kockázata nélkül.

 

Hernádi a félsiker kapujában

A horvát hatóságok ugyanakkor arról is tanúbizonyságot tettek, hogy friss tagság ide vagy oda, pont leszarják az uniós normákat, és annak ellenére nem vetetették le a körözési listáról Hernádit, hogy a vesztegetési ügyében idehaza lezajlott perben felmentő ítélet született. Abban az esetben pedig, ha egy adott vád alól valamelyik uniós tagország bírósága felmenti a vádlottat, akkor más tagállam ugyanabban az ügyben már nem állíthatja bíróság elé. Vagyis a horvátoknak elméletileg már tudomásul kellett volna venniük, hogy Hernádi tisztázta magát a korrupciós vádak alól. Így aztán az újra lefolytatandó Sanader-perben sem ültethetik a vádlottak padjára a magyar cégvezetőt, akit éppen emiatt le kellene vetetniük az Interpol listájáról. Erre ne vegyünk azonban mérget, hiszen az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a horvát belpolitikában sokat ér(het) Hernádi feje. Majd más ürüggyel visszatetetik a listára. Az, hogy ez egyáltalán nem oldja meg például a Krk szigeti úgynevezett LNG-terminál megépítését? Tojni rá! Pedig. Pedig ez a terminál a tengeren (tartályhajókon) oda szállított cseppfolyós gázt légnemű állapotba állítaná vissza, s így az gázvezetéken válna továbbíthatóvá Közép-Európába, hazánkba. Fontos energetikai lépés. És nem is olcsó. A beruházás költségeit körülbelül 600 millió euróra becsülik a szakemberek, a kiadásokat a hírek szerint fele-fele arányban állná az Európai Unió és Horvátország. Az építkezés jövő nyáron kezdődhet(ne), és három év múlva a terminál éves szinten négy-hatmilliárd köbméter gáz fogadására lenne képes.

 

Gotovina, a hősük

A horvátoknak nincs pénzük. Ehhez kellene egy olyan komoly nemzetközi cég, mint a Mol. De nekik most ez másodlagos. A lényeg, hogy vélt igazukat Hernádi fején keresztül akarják érvényesíteni, bizonyítani. Az, hogy a Mol-vezér fel van mentve odaát nem sokakat érdekel. Az, hogy az állandó lebegtetéssel saját olajkonszernjük vezetőjét korlátozzák a tárgyalásokban, és a horvát költségvetésbe kerülő nagyobb bevétel elérésében? Nem érdekes.

A horvát háborús nép. Volt/van egy nemzeti hősük, Gotovina tábornok.

S ebből a logikából gondolkodnak.

Most elölről kezdődik minden a bíróságon. Kiderül, hogy ki nyer: a GotovINA, vagy a MOL-INA.  Nagy a tét. De pár hónapig Hernádi fellélegezhet.

 

Sírós száj és a kommunikáció

2015.05.25.
CSVM

Annyi, de annyi mindent kentek már a Fidesz és a kormány rossz kommunikációjára az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy éppen itt az ideje annak is utána nézni, hogy ennek a sok „hibának” kik is felelősei. Egyáltalán: a számtalan nyilatkozó között (frakciószóvivők, kormányszóvivők, pártszóvivők, kommunikációs igazgató et cetera) valóban elvész-e a gyermek, ahogy bábáknál volt szokás a mondás szerint egykoron, vagy azért mégiscsak van valamiféle rendszer e rendszertelenségnek tűnő kommunikációs halmazban?

Erre tett kísérletet egy portál, amely cikkében igencsak leegyszerűsítve a dolgokat mondott verdiktet.

Kár volt.

Mint ahogy kár kihegyezni az egészet Habony Árpádra. A kommunikációban az ő elsődleges szerepe, feladata 2014. október 12-ével megszűnt. A tavalyi harmadik (összességében zsinórban a hatodik…) győztes választás után a kormányzati és pártlogika alapján is más rendszernek kellett felépülnie a kampányüzemmódot követően.

Fel is épült. Elég sok kormányzati figurát kérdeztünk az elmúlt hetekben és egybehangzóan állították: most nem a választási logikáé a terep. A Miniszterelnökségtől a minisztériumokig megerősítették: 2014 őszétől új munkarendben és struktúrában dolgozik a Fidesz és a kormány. A politikai termékek Rogánhoz tartoznak, a párt kommunikációjáért Kocsis Máté felel, a kormányzati ügyeket pedig Lázár-Giró-Szász tandem kommunikálja.

Ez megy napi szinten. Értelemszerűen egyeztetnek a résztvevők, a feladatokat le- és elosztják egymás között. A nagy egészhez képest ez azonban nudli. Az építkezés, a vízió egészen más térben és időben zajlik, minthogy azt egy-egy éppenséggel középpontba állított, lájkcsikaró név bedobásával jellemezni lehessen. Országépítést nem tőmondatokkal, szlogenekkel aktuálpolitikai debattőrséggel lehet végezni. Azok, akik ebben dolgoznak, egyáltalán nem látszanak. Az általunk megkérdezett, elért kormánytisztviselők is egybehangzóan állítják: 2018/2019 előkészítése sokkal több a napi szintű politikai „adok-kapok”-nál.

Kommunikációs hibák voltak és valószínűleg lesznek. De csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Így aztán most tort ülhetnek a megmondó percemberkék, de lássuk be: ezt tették 2010 és 2014 között is.

Aztán sírt a szájuk.


Mert építkezni és mindennapok történéseire egyszerre reagálni csak úgy lehet, ha a spin doctorok átlátják az egészet, amelyben elhelyezik a napi témákat. Ezek önmagukban zavaróak lehetnek, de igazán nagy baj csak akkor van, ha a végeredmény nem átlátható.

És ez időnként még a „magukat megnevezni nem kívánó bennfentes források”-nak sem sikerül…

Címkék:

Simicska Lajos lebukott, avagy részegen ne vedd fel a telefont

A pénteki S-day (a Simicska coming out napja) számos dologra világított rá. Elsősorban és mindenekelőtt nyilvánosan is megdöntötte azt a hazugság-tabut, hogy független újságíró, mint olyan, létezik. Nem létezik és soha nem is létezett. A Simicska médiacsoport vezetőinek rövid közleménye az ébresztőóra hajnali csörömpölésének hatásával kell, hogy hasson a magyar média egészére.

Miért is? Az a régi és féktelen hazugság, hogy „független” az újságíró most már végképpen idejét múlt. Az újságíró nem független: ő is elmegy választani, behúzza ikszét a szívének, lelkének, politikai elképzelésének kedves PÁRT neve mögé. Ha meg nem megy el, akkor eléggé disszonáns kárhoztatni a köz szereplőit a cselekedeteikért, hiszen, módjában állt volna befolyásolni azt. Még rosszabb, hogy közülük jó néhányan mindezek ellenére véleményvezérként páváskodnak és fikáznak mindent.

lajos3.JPG

Szóval ez kihúzva.

A lemondó médiavezetők nyilvánvalóvá tették, hogy irracionális kérésre (még ha az a kenyéradó gazdájuktól is jön) nem hajlandók szembeköpni magukat és azt az értékrendszert, pártszimpátiát, ne adj isten a miniszterelnök munkájához fűződő viszonyukat, amelyet több mint tíz éve képviselnek.

Rekonstruáljuk a történteket.

lajos2.JPG

Simicska behívja Liszkayt, birodalmának médiaguruját, hogy mostantól nagyot fordul a kerék és a világ, kőkeményen nekimenni Orbán Viktor személyének, Orbán Viktor családjának (feleségnek, gyerekeknek, szülőknek, mindennek) és népszavás-rtlklubos lendülettel ütni-verni őket is. Liszkay meghallgatja, talán még ellenkezik is egy kicsit, majd bemegy az övéihez, elmondja Simicska kérését és azzal a lendülettel lemond előttük. A többiek meghallgatják, a többi pedig a közleményben.

A lelkiismereti okok kitétel tehát úgy értelmezendő, hogy az érintettek a jobboldali egységet választották a megosztás helyett. Tartva az egy a tábor, egy a zászló kitételt.

Holott pár hete még eszközök voltak Lajos kezében, aki Szikszai hírtévés górén keresztül üzengetett a Népszavában, hogy őket bizony az Orbán-kormány ellenségként kezeli. Szikszai majd hamut szór magára és elmondja, hogy gazdája utasítására tette. Jó. A pénteki cselekedete felülírja ezt az eltévelyedését.

De miért is a Népszavában üzent Orbánéknak?

Simicska és az MSZP-s pártlap között régi szerelem ez. Tulajdonképpen Lajos tartott életben az egykori szocdem faliújságot, bár 2012-ben még azzal a nem titkolt szándékkal, hogy tessenek nem cseszegetni a szeretett Közgépet. Nem is csesztették, ám a szerkesztőket meg a szocik kezdték el csesztetni, hogy na, de hát ilyet, az Orbán-cimbi reklámoz a „mi” lapunkban! De lóvét, azt bizony nem adtak, és mivel az ember pénzből él – és a ballibeknél az elvek helyett (szemben Liszkayék döntésével) a lóvé a legnagyobb úr –, így Lajos egyre mélyebb bebocsátást nyert az Orbán-ellenes sajtó baloldali boszorkánykonyhájába.

Hálából lélegeztető gépen tartotta-tartja a lapot.

Viszonthálából Németh Péter főszerkesztő ízléses című publicisztikájában Lajosunk életéért aggódik (Na, de Péter! Lajos felborul szánkózás közben egy labanc buckán és akkor az már egy Orbán által megrendelt merénylet? Ne vicceljünk már!) Összenőtt, ami összetartozott. Simicska és a Népszava. Érdekfrigy?

Első ránézésre az. Mert mi is történt csütörtökön és pénteken. Lajos rájött, hogy nem folytathatja a kormány támadását az RTL Klubon keresztül. És nem folytathatja háttéregyezkedéseit sem az RTL Klubbal. Pedig ezért a bizniszért sok mindent tett. A csatorna hírműsorának ő szolgáltatott muníciót. Azaz nem őt támadták hátba médiamunkásai, hanem ő támadta hátba a kormányt. S nem csak a kormányt, hanem az úgynevezett jobboldal politikai és értékközösségét. A vélelmezett megállapodás (kormány-RTL) ezt az eszközt vette ki a kezéből. Éktelenül felbőszült és magához rendelte évtizedes Sanchoját, Liszkayt, aki aztán beintett dúvad elképzeléseinek. Ekkor Lajos kinyilatkoztatott a Németh-csicskásának a totális médiaháborúról ekképpen.

És maga elé vette a viszkisüveget, amely – akkor – még nem volt üres. Fodor Gábor is úgy fogalmazott a szombati Népszabadságban, hogy emlékei szerint Lajosunk „gyakran került illuminált állapotba”. Gyakran és akkor nem nagyon tudta kordában tartani mondatait. Az Átlátszó felvételén is jól hallatszik, hogy Lajos akkor kezdett trágár szavakkal összevissza beszélni, amikor már nem volt szomjas.

Ne szépítsük: Simicska Lajos bebaszott, mint az albán szamár és felvette a telefont.

lajos1.JPG

Ez több mint bűn, ez hiba. Nem az a baj, hogy vedel – ilyen sokunkkal előfordulhat(ott) egy-egy gyengébb pillanatunkban –, hanem, hogy senki nem volt a környezetében, aki azt mondta volna: ne vedd fel! Vagy legalább eltette volna a telefont. Nem tették, felvette. Így aztán egy sajtó- és politika történeti ámokfutás vette kezdetét egy pénzéhes, kapzsi, elvtelen, részeg oligarcha részéről. Egyetlen hóbortos, indulatos irány motiválta: megosztani, szétverni a jobboldalt, saját mamelukjait megfélemlíteni, nyomást gyakorolni mindenre és mindenkire.

Ebből aztán az lett, hogy a bódultság önsorsrontást okozott. Liszkay (aki mindent Lajosnak köszönhetett) lefalcolt csapatával, mert a jobboldalt és a kormányfőt nem támadják hátba. A Hír tévét, amely Lajos elméjében az RTL Klub Híradóját lesz hivatott a közeljövőben helyettesíteni szakmailag ellehetetlenítette. Eddig sem volt egyszerű levakarni a Fidesz házi tévéje stigmát (nem is sikerült), de azért csak bementek túloldali közszereplők, politikusok, művészek, újságírók vendégnek. Most milyen helyzetbe kerültek szerencsétlen szerkesztők? Bemutatkoznak, elmondják, hogy a Hír tévétől keresik a delikvenst, aki visszakérdez: „a Simicska tévétől? Oda nem megyek”.

És szépen lassan elfogynak a megszólalók és velük a tartalom. Aztán lehet majd részegen üvöltözni szerencsétlen kollégákkal, de erről bizony nem ők tehetnek.

Erről az az ember tehet, aki részegen felvette a telefont és szét akarta verni a jobboldalt.

Erről az az ember tehet, akiről az S-day alkalmából kiderült: az Orbán-kormányt ért baloldali támadások mögött 2014 áprilisa óta ő áll.

Erről az az ember tehet, aki egység helyett megosztottságot akart.

Erről az az ember tehet, aki most részegen, vagy józanul, de a saját kardjába dől(t).

Ennek az S-daynek egy haszna van: a magyar sajtó Dorottya napja óta már nem lehet olyan, mint előtte volt. Vége a független újságírós mítosznak és vége annak a sajátos versenynek, hogy csúnya szavak leírásában, kimondásában meddig lehet elmenni.

Sajna, kollégák, ezt a versenyt egy részeg oligarcha utcahosszal nyerte.

Itt az ideje a tárgyilagos, új nyelvezetű magyar sajtó létrehozásának. Felelőtlen káromkodások nélkül. 

Címkék: Simicska Lajos

De ki is az a Linic? – avagy a Hernádi-ügy háttere, V. rész

2013.10.28.
CSVM

Az ember azt hinné, hogy egy még oly’ aktív figurának, mint Slavko Linic is elegendő egy életre a folyamatos konspirálás, tárgyalás, egyeztetés – és a finom fogalmazás végett: a speciális „koordinálás” – a rijekai piac, az INA-OMV, az INA-MOL, a Dioki, a Dina ügyes-bajos dolgaiban az ügyészséggel, a bankvezérekkel, a kormánnyal, különböző helyszíneken (jachton, étteremben, szállodai hallban, nyilvános vécében, et cetera) – de nem.

Ivica Racan kormányának miniszterelnök-helyetteseként a Daimler-ügyben is érintett volt derék emberünk. Közbelépése állítólag döntő jelentőségű volt a tekintetben, hogy a kormány és a belügyminisztérium aláírta a szerződést 210 tűzoltóautó beszerzéséről a Daimlerrel. A szerződés 85 millió euróról szólt. A döntés, hogy a szerződést a Daimlerrel, és annak társvállalatával, az ozalji IM Metallal aláírják, azt követően született meg, hogy az eredeti, meghívásos tenderkiírást törölték. Az aláírásról egy zárt kormányülésen határoztak 2003 októberében, a parlamenti választások előestéjén. A Daimler képes volt úgy megkötni ezt a szerződést Horvátországban, hogy jóval drágább ajánlatot tett, mint a versenytársak. Hátszél nélkül ez vajon miként lehetséges? Az amerikai vállalat menedzsmentje 2010-ben egy amerikai törvényszék előtti meghallgatáson bevallotta, hogy úgy sikerült a szerződést nyélbe ütni, hogy 22 európai országban vesztegettek meg tisztviselőiket, így Horvátországban is. A Daimler saját bevallása szerint 3,02 millió euró megvesztegetési összeget fizetett ki az IM Metalon keresztül, ezen felül még 1,6 millió eurót amerikai vállalatokon keresztül.

2011-ben a rendőrség letartóztatta a HS Produkt tulajdonosait, Marko Vukovic-ot és Ivan Zabcic-et, valamint Tomica Godec mérnököt azzal a gyanúval, hogy 250 millió dollárt (!) fogadtak el a Daimlertől, amit magánszámlájukra utaltak, amit azután a rendőrségi nyomozati anyagok szerint arra használtak, hogy magánszemélyként ingatlanokat és irodákat vásároljanak fel Karlovac térségében, majd ezeket lízingbe bocsájtsák olyan cégeknek, amelyeknek nem ők voltak a tulajdonosai. A felvett összeget soha nem fizették vissza.

Tomica Godec-et 1,6 millió dollár elfogadásával vádolták meg. Az összeg a Daimlertől az USA-ban bejegyzett konzultáns cége számlájára érkezett be, annak ellenére, hogy a Daimlernek soha semmilyen tanácsadást nem nyújtott.

A rendőrségnek alapos volt a gyanúja, hogy az IM Metal/HS Produkt három társtulajdonosa a pénzmosás bűntényét követte el, de semmilyen eljárás nem indult ellenük mind a mai napig. Éppen ellenkezőleg, a fegyvergyártással foglalkozó HS Produkt máig is jó viszonyt ápol az SDP-vel, amelynek két minisztere, a honvédelmi és a belügyminiszter, Ante Kotromanovic és Rajko Ostojic a cég termékét éppen most reklámozza világszerte.

És a tűzoltó autókról egy árva szó nem esik… Vajon miért?

Linic-Za-pokretanje-proizvodnje-u-Dini-potrebno-je-10-do-15-milijuna-eura_ca_large.jpgA Daimler vallomástételét követően számos érintett ország indított vizsgálatot a kérdéses szerződés ügyében. Ezek közül Lettországban még politikai tisztségviselők is a képbe kerültek. Horvátországban a vizsgálat még zajlik, és majdnem biztos, hogy a politikusok személyét, akik kenőpénzt fogadtak el a Daimlertől 2003-ban a kormánnyal kötött szerződés ügyében, soha nem fogják felfedni. Slavko Linic, akinek nevét akkoriban a leggyakrabban kapcsolták össze a Daimler botránnyal, minden vádat tagad és vulgárisan az újságírók fejéhez vágja: „Horvátországban mindenki lehugyozhatja Slavko Linicet!”

Ez nem biztos, az azonban igen, hogy Mirja Tomas, aki hosszú időn át a Jadranski pomorski servis (JPS) tulajdonosának, Ante Maras-nak a titkárnője volt, nemrég beszélt az index.hr-nek Slavko Linic állítólagos megvesztegetéséről a JPS privatizációja kapcsán. Ugyanezt elmondta több alkalommal a rijekai rendőrségnek is. Annak ellenére, hogy a rendőrség és az államügyész szerint Mirja Tomas egy potenciális főtanú magas rangú tisztviselők megvesztegetési ügyében, tanúvallomását nem vették jegyzőkönyvbe mind a mai napig. (Jezicét a Sanader-ügyben ellenben igen…)

De valójában lehet-e egyáltalán Rijekában és Horvátországban vizsgálatot folytatni azokban az esetekben, amelyek a jelenlegi pénzügyminiszterhez, Slavko Linichez kötődnek? Sokkal népszerűbb a pártjában és a nép szemében is, mint pártbeli főnöke, Milanovic. Ki akadályozhatná meg őt abban, hogy egy napon – akár nemsokára – átvegye Milanovic helyét? Erről spekulál a horvát média.

Azaz déli szomszédunk kormányának belharca, a renegát (Linic) és a haladó (Milanovic) ütközete bújik meg a Hernádi-ellenes kirakatakciók hátterében. Meg az, hogy Linic barátjának, Jezicnek ne kelljen sittre vonulnia.

2013. augusztus elsején az index.hr a következőket írja Linicet megvesztegetéssel vádolják a JPS privatizációja kapcsán című cikkében:

 2002-ben Slavko Linic egy nagyobb megvesztegetési összeget kapott annak érdekében, hogy az általa preferált cég átvehesse a Jadranski pomorski servis (JPS) privatizációs eljárását, állítja Mirja Tomas, a JPS Ante Maras tulajdonosának és igazgatójának volt titkárnője. Állítása szerint volt cége – egy offshore cégen keresztül – kifizetett egy összeget, amely most Linic birtokában van. A JSP-t 1989-ben alapították, mint állami tulajdonú és az INA által birtokolt részvénytársaságot. A cég teljes privatizációja 2001-ben zajlott le, amikor sokak szerint igen ellentmondásos körülmények között az INA úgy döntött, hogy eladja a JPS részvényeit a Maras cégnek. Amellett, hogy az INA megvált a részvényeitől, megengedte, hogy az új cég vegye át az adriai olajszállítást. A privatizáció idején Linic miniszterelnök-helyettes volt, és az INA Felügyelő Tanácsának az elnöke. Mirja Tomas szerint nem mindenki köthetett volna ilyen üzletet, csak kizárólag Linic kiválasztottja, a Maras. Azt is állítja, hogy 25 000 amerikai dollárt t fizettek ki Jasminko Umicevicnek, aki az INA-t képviselte. A rendőrség az ügyben 2002 novemberében vizsgálatot indított. a rendelkezésre álló információk szerint a vizsgálat még nem zárult le. Az USKOS (horvát Főállamügyészi Hivatal) nem kommentálja ezt a folyamatban lévő ügyet”.

És ki volt akkor az INA Felügyelő Tanácsának elnöke?

Nem fogják kitalálni: Slavko Linic.

Címkék: Hernádi Zsolt

De ki is az a Linic? – avagy a Hernádi-ügy háttere, IV. rész

2013.10.25.
CSVM

Térjünk vissza Linichez. Miután a Dioki csődközeli helyzetbe került, Slavko barátunk pénzügyminiszterként személyesen szállt be a cég megmentéséért folyó küzdelembe, arra utasítva az adóhivatalt, hogy írjon le milliókat (!) a Dioki állam felé fennálló tartozásából. Állítólag ez bevett szokás volt, az adóhivatal számos esetben alkalmazta ezt a módszert az államnak tartozókkal szemben. Azért kíváncsiak lennénk arra, hogy az uniós tagságba is belefér-e egy ilyen „telefonon majd megmondom mi a tuti” – eljárás…?

Linic ezt követően bejelentette, hogy valószínűleg elő-csődeljárásra kerül sor a vállalatnál. És jött is a Vecernji list cikke 2012. július 17-én Találtak stratégiai partnert a Dinának, a Dioki bankcsődöt jelentett címmel.

  „A svájci energiavállalat, az United Energy lesz a stratégiai befektető a Dina Petrokemijába. Ezt hivatalosan tegnap hozták nyilvánosságra a kormány képviselői és a Dioki szakszervezet közötti találkozót követően. Ez a megállapodást lehetőséget nyújt a termelés újrakezdéséhez a Krk-szigeten, és az elmaradt fizetések rendezésére is. Az első miniszterelnök-helyettes, Radimir Cacic szerint a svájci vállalat belegyezett abba, hogy a dolgozók követelésére kifizessen 5 millió eurót, valamint további 15 milliót a termelés beindítására és egyéb költségekre, amelyekre szükség van a Dina Petrokemija újraindításához. Ezt követően az anyavállalatot – a Dioki csoportot – bankcsőd-eljárás keretében átalakítják. Slavko Linic pénzügyminiszter elmondta, hogy a kormány garanciát nyújtott a stratégiai partner számára arra, hogy bekapcsolódhat a Dioki és a hitelezők közötti kapcsolatok helyreállításának folyamatába”.

De a dolog nem annyira flott, mint amilyennek látszik, erről tanúskodik a Jutarnji list egy héttel későbbi írása: UEC még mindig nem fizette ki az 5 millió eurót a Dina-nak.

 „A United Energy Commodities svájci cég még mindig nem fizette ki az 5 millió eurót a Dina Petrokemija-nak. Annak ellenére, hogy Slavko Linic pénzügyminiszter azt mondta, hogy kedd a legkésőbbi határidő, , amire a pénz megérkezik, a Dina még mindig nem igazolta vissza, hogy a tranzakció megtörtént. Predrag Mihaljevic szakszervezeti vezető azt mondja, a vállalat vezetése úgy tájékoztatta: a pénz átutalásának technikai nehézségei vannak, mivel a Dioki számlája be van fagyasztva, így külön engedély szükséges ahhoz, hogy az összeget közvetlenül a Dina számlájára utalják. Meg van győződve róla, hogy a svájci partner megoldja a kérdést, és kifizeti az 5 millió eurót a munkások elmaradt fizetésének fedezésére, és még további 15 milliót, ami a termelés újraindításhoz szükséges. Mihaljevic nem örül annak, ahogy a média az UEC-ről beszél, és annak a spekulációnak sem, hogy az UEC mögött Robert Jezic áll. Meg van győződve róla, hogy a Dina örökre elvész, ha nem indul be a termelés egy hónapon belül”.

Szóval Slavko és Robert újra egy cikkbe került… Mindezek tetejében kiderült (Dubrovacki list, 2012. július 23.), hogy a horvát energiaszolgáltató, A HEP elutasítja Linic tervét a Dina megmentésére. A cikk szerint „sokan újabb összecsapást látnak ebben Linic és a miniszterelnök-helyettes Cacic között”.

Érdemes azért itt egy pillanatra lassítani.

D_SOS20030717002(1).jpgMiért fontos ennyire ez a Dioki? Egyfelől azért, mert a legnagyobb munkáltató volt Rijeka térségében, ott, ahol Linic a pártfőnök, az erős ember. Az a Linic, aki az INA privatizációjánál még az ajánlati borítékok felbontása és a döntés után (!) is a vesztes OMV mellett lobbizott, a MOL-lal történő aláírás előtti éjszaka új ajánlatot faxoltatott az osztrákokkal (amelyben az OMV mindent megad, amit a MOL ígért), de hiába. Ezért kellett anno Medgyessy miniszterelnöknek és Hernádi MOL-vezérnek sebtiben Zágrábba utaznia a szerződés aláírására. Az előzményekből az is egyértelműen kiderül, hogy az INA nem a rút MOL bosszúja, hanem a Dioki többszáz millió kunás tartozásai miatt nem szállított gázt a cégnek.

De ez a United Energy Commodities svájci cég is érdekes. 5 millió euró. Még az energiaszektorban sem elhanyagolható tétel. Ezért 10 százaléknyi részesedést szereztek volna a Diokiban. Fennmarad a kérdés: a „maradék” 90 százalék kié?

Ez el is hangzott 2012 novemberében Jezic meghallgatásán a Sanader-ügyben. S mit mondott erre Justitia szolgája, a horvát bíró?

Azt, hogy „irreleváns a kérdés”.

Pedig nem az. És arra sem kérdez rá senki a mai napig, hogy akkor mégis miből és hogyan működött a rendszer, hiszen Linic őrült és fékeveszett telefonálgatásai a bankvezéreknek sikertelenek voltak. Hiába kérte őket, hogy adjanak pénzt – nem adtak.

És itt jönnek képbe a törökök, akik 5 millió euróból rendezték a dolgozók bérét. Miután a Caliskan csoport megkísérelte átvenni a Diokit, a média arról számolt be, hogy Linic régi barátját, Jezic-et szeretné megmenteni, és nem a Dioki munkahelyeit. A Caliskan a Dioki akvizícióját hitelből finanszírozta, amelyhez a horvát kormány biztosított garanciát, amit csak azt követően aktiváltak, miután a Caliskan kiszállt az üzletből.

Sokat nem kellett várni, 2013. január 14-én már arról cikkezik a Novi list, hogy A török befektető feladta a termelés beindítására tett erőfeszítéseket a Dinánál. Így a horvát költségvetés elveszített 5 millió eurót, a Dioki meg a vásárlóját. Linic a nagyvállalatok és a barátai esetében mindig a kivételezés stratégiáját alkalmazta, miközben hintette az olcsó demagógiát a munkahelyek megőrzéséről, és ezt lehetett részéről tapasztalni végig a csődeljárás során is.

De Linic ravasz és nagy játékos. Ha telefonjai nem érnek célba, akkor belebeszél minden eléje dugott mikrofonba. Márpedig azt dugják, hiszen a helyi Torgyán-Szanyi beszólások mindig esélyesek Slavko barátunk közszerepléseinél. Még akkor is, ha azzal nagyon komolyan sért üzleti, és közvetve-közvetlenül állami (költségvetési) érdekeket. A Linic profitál Cacic lemondásából című cikkében a Vecernji list 2012. november 16-án – a Sanader-tárgyalás közepén… - ezt írja.

 „Slavko Linic pénzügyminiszter kétségkívül az az ember a kormányban, akinek a befolyása és hatalma megerősödik Cacic távozásával. A kezdetektől fogva Linic mindig Cacic és politikai tevékenységének ellenfele volt. Ő volt a miniszterek közül az egyetlen, akinek elegendő ereje és elkötelezettsége volt, hogy konfrontálódjon Cacic-kal. Az első összecsapásuk a Dioki ügyben volt – míg Cacic azért harcolt, hogy bankcsődön keresztül alakítsák át a vállalatot, Linic ezt határozottan ellenezte, és aktívan bekapcsolódott a tárgyalások menetébe. Attól a pillanattól fogva, hogy kinevezték miniszternek, Linic hevesen kritizálta, ahogy a MOL vezette az INA-t, és igen elkeseredett attól, hogy Cacic szinte napi szinten kommunikált a MOL képviselőivel. Ezeket a nézeteltéréseket nem lehetett elfedni. Amikor Linic megtámadta a MOL-t gyenge befektetései miatt, másnap Cacic úgy nyilatkozott, hogy a vállalat stabil és aktív a befektetések területén. Ugyanakkor a két miniszter nyilvánosan tagadott minden köztük fennálló nézetkülönbséget. A további összecsapás magyar parancsra szűnt meg. Linic úgy kommentálta Cacic távozását: senki sem nélkülözhetetlen”.

Az Aktual tavaly december 12-én e politikai belharc kapcsán (A Dioki számára nincs megoldási megállapodás / Összetűzés a HNS és a SDP között) úgy fogalmaz, hogy a HNS szerint „lenne olcsóbb megoldás is, amely nem nyújtana segítséget Robert Jezic cégeinek, valamint a titokzatos török befektetőnek. Ezen túlmenően Radimir Cacic meg van róla győződve, hogy Linic azért kezdte el nyilvánosan támadni a MOL-t, hogy megvédje őt (Jezicet – a szerző) attól, hogy le kelljen töltenie a börtönbüntetését Horvátországban. Cacic úgy gondolja, hogy Linic azt szeretné, ha az állam visszavenné a felügyeletet az INA felett, és ő maga lenne az INA elnöke. Milanovic miniszterelnök nem nézi jó szemmel, hogy Linic támadja a MOL-t, de kérdés, hogy milyen pozíciót foglalna el, amennyiben a HNS elkezdené kritizálni Linic-et azért, mert segíti Jezicet”.

Cacic aggódása a MOL-ért nem új keletű, hiszen négy hónappal korábban a HR1-ben úgy fogalmazott, hogy „a MOL-nak semmi köze a Diokihoz. Ez az elképzelés vad teória, a legvadabb, amit csak életemben hallottam.”

Linicnek és Jezicnek erről – még ha a valóságtól elrugaszkodottan is – más a véleménye.

Privát harc az ország és Közép-Európa kárára.

És nem csak a Dioki ügyében.

(Folytatjuk)

Címkék: Hernádi Zsolt

De ki is az a Linic? – avagy a Hernádi-ügy háttere, III. rész

Slavko Linic meg Robert Jezic „Riva” nevű jachtján vitorlázott ugyanebben az időben, amint arról az index.hr beszámolt. Gordan Malic 2013. augusztus 12-én megjelent írásában így fogalmaz:

dioki77_0_0_468X10000.jpg „Linic pénzügyminisztert, akinek a neve számos botrányban szerepel, látták R. Jezic jachtján, amikor Jezic át akarta venni a Diokit 2002-ben. Ez sikerült is neki Sanader segítségével 2004-ben, ami egyet jelentett a Dioki összeomlásának megkezdődésével. Tavaly Jezic Sanader ellen vallott, mikor azt állította, hogy a MOL 5 millió eurót helyezett letétbe Sanader megkenésére egy svájci számlán és az ő feladata lett volna ezt az összeget átutalni 2010 decemberében a bíróságra, de ő eddig ezt nem tette meg.”

Na, most akkor mi van?

Hol a pénz? Ha volt egyáltalán… Vagy nem is volt?

Fény mindenesetre nem derül erre, mert a zágrábi megyei bíróságnak ugyan jogában áll ezt az összeget (már ha van) jogerősen behajtani, de csak azt követően, ha az Ivo Sanader ügyben hozott ítélet törvényerőre emelkedik. Addig viszont Jezic szabadon használhatja ezt a pénzt, arra, amire csak akarja, és általános horvát vélemény szerint ő pontosan ezt is teszi. Azaz még véletlenül sem fizeti be az összeget, amivel igazolhatná vallomását.

2012. február 9-én már a Poslovni dnevnik szerkesztőinek is szemet szúrt Jezic, és a Dioki segítséget kér az INA-tól, annak ellenére, hogy tanúként szerepel a MOL-ügyben című dolgozatban így festik le a helyzetet.

„A Dioki és az INA közötti tárgyalások Robert Jezic pozícióját tekintve, aki a Dioki tulajdonosa, és azzal vádolja a MOL-t, hogy kenőpénzt adott a volt miniszterelnöknek, Ivo Sanadernek az INA-MOL ügyben, példátlan a maga nemében. Jogi szakértők szerint nincs példa arra, hogy egy bírósági eljárás során az egymással perben álló felek arról tárgyaljanak, hogy hogyan mentsenek meg egy bajban lévő céget. A jogi szakértők Jezic esetét speciálisként határozzák meg abból a szempontból, hogy tulajdonosa a megmentésre váró Diokinak, annak a vállalatnak, amely szerződést kíván kötni az INA-val, miközben ő a főtanúja az INA-MOL ügynek. Jezic még most is úgy tekint az INA-ra, mint a Dioki zágrábi működésének megmentőjére. (…) A horvát Főállamügyészi Hivatal nem kommentálta azokat a médiaértesüléseket, amelyek szerint az ügyben a kezei meg vannak kötve a MOL vezér, Hernádi Zsolt kihallgatása miatt”.

De mi Linic cimborájának, Jezicnek a fő baja? Egy tavaly márciusi cikk szerzője szerint egykoron

robert_jezic2.jpg„a politika játszotta a főszerepet a Dioki átruházásánál, miután az kapzsi személyek kezébe került. A politika tette lehetővé Jezic számára, hogy meggazdagodjék a cégen, még mielőtt a tulajdonosa lett volna. A Diokit később az úgynevezett „kupon privatizáció” során rabolták ki, majd átadták Jezicnek. Miután Jezic belefektetett többszáz millió kunát a két üzem modernizációjába, a krízis közepén a politikusok hatalmas csapást mértek rá, amikor megengedték az INA-nak, hogy a gáz árát 300%-kal felvigye jószerivel egyetlen éjszaka alatt”.

Na, szóval: Jezic úgy éli meg a dolgokat, hogy ő volt a MOL és Sanader közötti „postás” az INA menedzsment-jogainak megváltoztatásánál, de a hálátlanok (INA, MOL) ezt követően tönkretették vállalatát azzal, hogy megemelték a gáz árát.

Azért ez sem ennyire egyszerű. Mert mit is ír az előbb citált Poslovni dnevnik 2012. február 20-án?

„Az egykor vezető horvát ipari vállalat, a Dioki Csoport egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed, ami kiderül a cég 2011-es pénzügyi beszámolójából, ami 410 millió kuna veszteséget mutat. A 2010-es mutatóval összehasonlítva ez 66%-os romlást jelent. (…) Annak ellenére, hogy a kormány erőfeszítéseket tett a megoldás érdekében, semmiféle haladás nem tapasztalható az INA-val folyó tárgyalásokat illetően. Az INA továbbra is azt állítja, hogy a Dioki semmiféle hajlandóságot nem mutat a 100 millió kuna feletti kötelezettségvállalás kérdését rendezni”.

Jezic-poslije-Jezica.jpgAzaz mások besározásával igyekszik Jezic elterelni a figyelmet saját turpisságairól. Legjobb védekezés a támadás. Mindenesetre egyértelműnek tetszik, hogy a Dioki összeomlása akkor kezdődött el, amikor a Linic-cimbora átvette a vállalatot. Mindennek tetejében még felvásárolta a helyi Novi list lapot (biztos, ami biztos – sajtó neve HALLGASS!), de csak azért, hogy a kiadó pénzéből más vállalatainak nyújtson hitelt...

Ám a sajtón csak ideig-óráig lehet szájkosár, így aztán szépen lassan az is kiderült, hogy Jezic több üzletét is korrupció segítségével kötötte. És persze a baráti segítségnyújtást sem hagyta kihasználatlanul.

Erről a következő részben.

(Folytatjuk)

 

 

Címkék: Hernádi Zsolt

Tisztánlátás végett – médiamunkásoknak

2013.10.16.
CSVM

Örömmel látom, hogy érdekli a magyar sajtót a blogom.

Azt már kevésbé, hogy nem annak tartalmáról, hanem a megjelentetés mikéntjéről fantáziálnak.

Segítek.

Miután elkészült az első rész, megkerestem az uby.hu szerkesztőit, mert a TARTALOM miatt szükségesnek tartottam, hogy olyan portál is szerepeltesse hónapok munkájának eredményét, amely a NYILVÁNOSSÁGGAL foglalkozik és mindent lehet rá mondani csak azt nem, hogy politikailag elfogult. Az, hogy a cikkek végén ott van, hogy forrás: uby.hu esetleg lehet hiba, de a lényegen nem változtat.

Fogalmam sincs, hogy kik az uby.hu tulajdonosai (nem is érdekel, és az sem), hogy kivel mire és hogyan szerződtek, de a legkevésbé az, hogy mennyiért. Engem az érdekelt, hogy a tények ne csak egy blogban, hanem nagyobb felszínen kapjanak teret.

A KDNP-s Hernádi-mosdatás, meg úgy baromság, ahogy van.

Mitől lenne KDNP-s Aczél Endre, Ágh Attila, Andrassew Iván, Avar János, vagy éppenséggel Bächer Iván? Merthogy az uby.hu-n átvett és követett első nyolc (!) szerző között ők öten is ott vannak!

Hagyjuk már ezt a baromságot!

Vagy éppen az uby.hu és CSVM kapcsolatát basztató Átlátszó nem látja át, hogy őt is átveszi az uby.hu, ott virít a címoldalon? Az Átlátszó is KDNP-s? Akkor mit akarhat szegény CSVM…!

Szóval, kedves médiamunkások, a tényekre koncentráljatok.  Az meg benne van a blogom eddig megjelent első és második részében.

Sok sikert hozzá!

Ezeket a cikkeket olvastad már?