Nyert a Mol: eladó a horvát leány? - FRISSÍTVE

2016.12.25.
CSVM

Régi ügy ez. 2013-ban 5 részben igyekeztünk bemutatni, hogy mi is állhat valójában az úgynevezett Hernádi-ügy hátterében. A minapi hír megértéséhez talán érdemes feleleveníteni ezeket. ITT, aztán ITT, meg pláne ITT, EZT ki nem felejtve, s végül ITT. Volt itt minden – sajtóban és bíróságon egyaránt. A MOL elnök-vezérigazgatója körözési listán (majd levették onnan, majd visszakerült, aztán pár hete végleg levették), a horvátok belháborúja a saját alkotmánybíróságukkal 2015 nyarán, aztán egy (két) választás a déli szomszédnál, majd a minapi hír arról, hogy a MOL nyert, a horvátok meg visszavásárolnának.

Címkék: Hernádi Zsolt, MOL

A MOL miatt törhet darabokra a horvát kormány

2016.05.27.
CSVM

Egyre mélyebbek a repedések a horvát kormánykoalíció pártjai között, komoly esélye van annak, hogy új választásokat kell majd kiírni. A kisebbik kormánypárt, a Híd Függetlenek Listája a héten megerősítette, hogy Tomislav Karamarko, a koalíciós partner miniszterelnök-helyettesének tisztségéből való felmentésére fog szavazni a bizalmatlansági indítványon. 

Az ellenzéki horvát Szociáldemokrata Párt (SDP) nemrég bizalmatlansági indítványt nyújtott be Tomislav Karamarko ellen. Az indoklás szerint a miniszterelnök-helyettes felesége üzleti kapcsolatban állt egy olyan céggel, amely a MOL-nak lobbizott. 

Tomislav Karamarko

Ana Saric Karamarko cége két évig szerződésben állt Jozo Petrovic cégével, amely a MOL-t is tanácsokkal látta el. Mindezért 60 ezer eurót kapott Karamarko cége tanácsadás és az energiapiacot érintő médiaelemzés címén. 

Karamarko felesége azzal védekezett, hogy egyszerű marketing- és kommunikációs szerződésről volt szó, ami teljesen megszokott ebben a piaci szegmensben. Ráadásul a pénzt kétéves munkáért kapta, és elmondása szerint soha nem nyújtott olyan szolgáltatást, amely a Mol érdekeit szolgálta volna.

Miután kiderült, hogy a férje tagja lesz a kormánynak, a szerződést azonnal felbontotta, így az ő esetében nem állhatott fenn érdekellentét. 

Ugyanakkor az elmúlt napokban újabb információk szivárogtak ki a sajtóban Karamarko és az INA horvát olajipari vállat között kötött üzleti kapcsolatról, abból az időből, amikor a Mol még kisebbségi tulajdonos volt a horvát vállalatnak. 

A rossznyelvek szerint Bozo Petrov, a Híd elnöke a hét közepén ultimátumot adott Tomislav Karamarkónak, hogy 48 órán belül mondjon le önként, ellenkező esetben a kisebbik kormányzó párt ellene fog szavazni a parlamentben. Eddig ez nem történt meg, így várhatóan a mai kormányülésen a Híd miniszterei erre emlékeztetni fogják Karamarkót. 

Az indítványról június 18-ig kell szavazást tartani, Karamarko csak abban az esetben maradhatna tisztségében, ha Híd képviselői is támogatnák.

Szakértők szerint Karamarko leváltásával ugyan nem bukna meg a kormány, de nehezen elképzelhető, hogy a legnagyobb kormányzó párt elnöke nélkül továbbra is működőképes maradhat a koalíció.

 

Címkék: Hernádi Zsolt, INA, MOL

Hernádi lélegzetvétele

2015.07.26.
CSVM

Akkor hát a horvátok is elkezdték. Mármint a bíróság kontra alkotmánybíróság harcot. Hogy cicaharc-e ez ott, azt még nem tudni. De hogy egy elég fajsúlyos ügyben indult meg a csetepaté, az biztos.

A hír ugyanis a következő: hatályon kívül helyezte a horvát alkotmánybíróság az Ivo Sanader volt horvát miniszterelnök büntetőügyében hozott ítéletet.

Ami azért kellően durva volt, hiszen nyolc év és hat hónap letöltendő szabadságvesztést szabtak ki rá a Hypo Bank- és az INA–Mol-ügyek egyesített perében.

Ivo Sanader újabb esélyt kapott

S hogy mindez miért érdekes Magyarországon? Nem másért, mint hogy ez a mostani döntés a későbbiekben akár hatással lehet a Sanader megvesztegetésével vádolt Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató ügyére is. A Magyar Nemzetnek magukat meg nem nevező szakértők szerint ugyanis közvetve több szálon is érinti a magyar Mol Nyrt. és a résztulajdonában lévő horvát INA olajvállalat vitás ügyeit, illetve a Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató ellen a zágrábi hatóságok által folytatott nyomozást ez a horvát alkotmánybírósági döntés. A Jutarnji list című zágrábi napilap – amely közölte a Sanader-ítélet semmissé tételére vonatkozó hírt – szerint azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a testületben egyhangú döntés született-e, mik voltak a hatályon kívül helyezés indokai, és milyen konkrét következményekre lehet számítani. Az viszont biztos, hogy Ivo Sanader perét ebben az ügyben meg kell ismételni.

A horvát sajtó jóvoltából május óta lehetett tudni, hogy Sanader eljárási hibák miatt alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért. A Nacional című horvát hetilap akkor azt „jövendölte”, az alkotmánybírák úgy határoznak majd, hogy a volt miniszterelnök elleni eljárásokat meg kell ismételni, ami újabb belpolitikai feszültségeket okozhat. A jobbközép politikai irányultságú volt horvát kormányfőt a zágrábi megyei bíróság 2012 novemberében nem jogerősen tíz év börtönbüntetésre ítélte háborús nyerészkedés, hivatali visszaélés és vesztegetés miatt. A legfelsőbb bíróság a büntetést tavaly nyolc és fél évre enyhítette. Az egyik vádpont az volt, hogy Ivo Sanader a Moltól, pontosabban Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgatótól tízmillió euró kenőpénzt kapott, hogy ennek fejében a magyar olajipari társaság irányítói jogokat szerezzen az INA horvát olajipari cég felett. (Többször  leírtuk blogunkban: ezt soha, senki nem bizonyította). A Mol Nyrt. számos alkalommal visszautasította a Sanader-perben elhangzottakat, s közölte: soha nem korrumpált egyetlen politikust sem, és nem adott pénzt azért, hogy megszerezze a horvát INA-ban az irányítási jogokat. Ennek ellenére a horvát hatóságok nyomozást indítottak Hernádi ellen, aki nem jelent meg a zágrábi bíróság előtt, s ezért a horvátok feltetették az Interpol körözési listájára. Emiatt a Mol vezetője máig sem hagyhatja el Magyarországot a letartóztatás kockázata nélkül.

 

Hernádi a félsiker kapujában

A horvát hatóságok ugyanakkor arról is tanúbizonyságot tettek, hogy friss tagság ide vagy oda, pont leszarják az uniós normákat, és annak ellenére nem vetetették le a körözési listáról Hernádit, hogy a vesztegetési ügyében idehaza lezajlott perben felmentő ítélet született. Abban az esetben pedig, ha egy adott vád alól valamelyik uniós tagország bírósága felmenti a vádlottat, akkor más tagállam ugyanabban az ügyben már nem állíthatja bíróság elé. Vagyis a horvátoknak elméletileg már tudomásul kellett volna venniük, hogy Hernádi tisztázta magát a korrupciós vádak alól. Így aztán az újra lefolytatandó Sanader-perben sem ültethetik a vádlottak padjára a magyar cégvezetőt, akit éppen emiatt le kellene vetetniük az Interpol listájáról. Erre ne vegyünk azonban mérget, hiszen az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a horvát belpolitikában sokat ér(het) Hernádi feje. Majd más ürüggyel visszatetetik a listára. Az, hogy ez egyáltalán nem oldja meg például a Krk szigeti úgynevezett LNG-terminál megépítését? Tojni rá! Pedig. Pedig ez a terminál a tengeren (tartályhajókon) oda szállított cseppfolyós gázt légnemű állapotba állítaná vissza, s így az gázvezetéken válna továbbíthatóvá Közép-Európába, hazánkba. Fontos energetikai lépés. És nem is olcsó. A beruházás költségeit körülbelül 600 millió euróra becsülik a szakemberek, a kiadásokat a hírek szerint fele-fele arányban állná az Európai Unió és Horvátország. Az építkezés jövő nyáron kezdődhet(ne), és három év múlva a terminál éves szinten négy-hatmilliárd köbméter gáz fogadására lenne képes.

 

Gotovina, a hősük

A horvátoknak nincs pénzük. Ehhez kellene egy olyan komoly nemzetközi cég, mint a Mol. De nekik most ez másodlagos. A lényeg, hogy vélt igazukat Hernádi fején keresztül akarják érvényesíteni, bizonyítani. Az, hogy a Mol-vezér fel van mentve odaát nem sokakat érdekel. Az, hogy az állandó lebegtetéssel saját olajkonszernjük vezetőjét korlátozzák a tárgyalásokban, és a horvát költségvetésbe kerülő nagyobb bevétel elérésében? Nem érdekes.

A horvát háborús nép. Volt/van egy nemzeti hősük, Gotovina tábornok.

S ebből a logikából gondolkodnak.

Most elölről kezdődik minden a bíróságon. Kiderül, hogy ki nyer: a GotovINA, vagy a MOL-INA.  Nagy a tét. De pár hónapig Hernádi fellélegezhet.

 

De ki is az a Linic? – avagy a Hernádi-ügy háttere, V. rész

2013.10.28.
CSVM

Az ember azt hinné, hogy egy még oly’ aktív figurának, mint Slavko Linic is elegendő egy életre a folyamatos konspirálás, tárgyalás, egyeztetés – és a finom fogalmazás végett: a speciális „koordinálás” – a rijekai piac, az INA-OMV, az INA-MOL, a Dioki, a Dina ügyes-bajos dolgaiban az ügyészséggel, a bankvezérekkel, a kormánnyal, különböző helyszíneken (jachton, étteremben, szállodai hallban, nyilvános vécében, et cetera) – de nem.

Ivica Racan kormányának miniszterelnök-helyetteseként a Daimler-ügyben is érintett volt derék emberünk. Közbelépése állítólag döntő jelentőségű volt a tekintetben, hogy a kormány és a belügyminisztérium aláírta a szerződést 210 tűzoltóautó beszerzéséről a Daimlerrel. A szerződés 85 millió euróról szólt. A döntés, hogy a szerződést a Daimlerrel, és annak társvállalatával, az ozalji IM Metallal aláírják, azt követően született meg, hogy az eredeti, meghívásos tenderkiírást törölték. Az aláírásról egy zárt kormányülésen határoztak 2003 októberében, a parlamenti választások előestéjén. A Daimler képes volt úgy megkötni ezt a szerződést Horvátországban, hogy jóval drágább ajánlatot tett, mint a versenytársak. Hátszél nélkül ez vajon miként lehetséges? Az amerikai vállalat menedzsmentje 2010-ben egy amerikai törvényszék előtti meghallgatáson bevallotta, hogy úgy sikerült a szerződést nyélbe ütni, hogy 22 európai országban vesztegettek meg tisztviselőiket, így Horvátországban is. A Daimler saját bevallása szerint 3,02 millió euró megvesztegetési összeget fizetett ki az IM Metalon keresztül, ezen felül még 1,6 millió eurót amerikai vállalatokon keresztül.

2011-ben a rendőrség letartóztatta a HS Produkt tulajdonosait, Marko Vukovic-ot és Ivan Zabcic-et, valamint Tomica Godec mérnököt azzal a gyanúval, hogy 250 millió dollárt (!) fogadtak el a Daimlertől, amit magánszámlájukra utaltak, amit azután a rendőrségi nyomozati anyagok szerint arra használtak, hogy magánszemélyként ingatlanokat és irodákat vásároljanak fel Karlovac térségében, majd ezeket lízingbe bocsájtsák olyan cégeknek, amelyeknek nem ők voltak a tulajdonosai. A felvett összeget soha nem fizették vissza.

Tomica Godec-et 1,6 millió dollár elfogadásával vádolták meg. Az összeg a Daimlertől az USA-ban bejegyzett konzultáns cége számlájára érkezett be, annak ellenére, hogy a Daimlernek soha semmilyen tanácsadást nem nyújtott.

A rendőrségnek alapos volt a gyanúja, hogy az IM Metal/HS Produkt három társtulajdonosa a pénzmosás bűntényét követte el, de semmilyen eljárás nem indult ellenük mind a mai napig. Éppen ellenkezőleg, a fegyvergyártással foglalkozó HS Produkt máig is jó viszonyt ápol az SDP-vel, amelynek két minisztere, a honvédelmi és a belügyminiszter, Ante Kotromanovic és Rajko Ostojic a cég termékét éppen most reklámozza világszerte.

És a tűzoltó autókról egy árva szó nem esik… Vajon miért?

Linic-Za-pokretanje-proizvodnje-u-Dini-potrebno-je-10-do-15-milijuna-eura_ca_large.jpgA Daimler vallomástételét követően számos érintett ország indított vizsgálatot a kérdéses szerződés ügyében. Ezek közül Lettországban még politikai tisztségviselők is a képbe kerültek. Horvátországban a vizsgálat még zajlik, és majdnem biztos, hogy a politikusok személyét, akik kenőpénzt fogadtak el a Daimlertől 2003-ban a kormánnyal kötött szerződés ügyében, soha nem fogják felfedni. Slavko Linic, akinek nevét akkoriban a leggyakrabban kapcsolták össze a Daimler botránnyal, minden vádat tagad és vulgárisan az újságírók fejéhez vágja: „Horvátországban mindenki lehugyozhatja Slavko Linicet!”

Ez nem biztos, az azonban igen, hogy Mirja Tomas, aki hosszú időn át a Jadranski pomorski servis (JPS) tulajdonosának, Ante Maras-nak a titkárnője volt, nemrég beszélt az index.hr-nek Slavko Linic állítólagos megvesztegetéséről a JPS privatizációja kapcsán. Ugyanezt elmondta több alkalommal a rijekai rendőrségnek is. Annak ellenére, hogy a rendőrség és az államügyész szerint Mirja Tomas egy potenciális főtanú magas rangú tisztviselők megvesztegetési ügyében, tanúvallomását nem vették jegyzőkönyvbe mind a mai napig. (Jezicét a Sanader-ügyben ellenben igen…)

De valójában lehet-e egyáltalán Rijekában és Horvátországban vizsgálatot folytatni azokban az esetekben, amelyek a jelenlegi pénzügyminiszterhez, Slavko Linichez kötődnek? Sokkal népszerűbb a pártjában és a nép szemében is, mint pártbeli főnöke, Milanovic. Ki akadályozhatná meg őt abban, hogy egy napon – akár nemsokára – átvegye Milanovic helyét? Erről spekulál a horvát média.

Azaz déli szomszédunk kormányának belharca, a renegát (Linic) és a haladó (Milanovic) ütközete bújik meg a Hernádi-ellenes kirakatakciók hátterében. Meg az, hogy Linic barátjának, Jezicnek ne kelljen sittre vonulnia.

2013. augusztus elsején az index.hr a következőket írja Linicet megvesztegetéssel vádolják a JPS privatizációja kapcsán című cikkében:

 2002-ben Slavko Linic egy nagyobb megvesztegetési összeget kapott annak érdekében, hogy az általa preferált cég átvehesse a Jadranski pomorski servis (JPS) privatizációs eljárását, állítja Mirja Tomas, a JPS Ante Maras tulajdonosának és igazgatójának volt titkárnője. Állítása szerint volt cége – egy offshore cégen keresztül – kifizetett egy összeget, amely most Linic birtokában van. A JSP-t 1989-ben alapították, mint állami tulajdonú és az INA által birtokolt részvénytársaságot. A cég teljes privatizációja 2001-ben zajlott le, amikor sokak szerint igen ellentmondásos körülmények között az INA úgy döntött, hogy eladja a JPS részvényeit a Maras cégnek. Amellett, hogy az INA megvált a részvényeitől, megengedte, hogy az új cég vegye át az adriai olajszállítást. A privatizáció idején Linic miniszterelnök-helyettes volt, és az INA Felügyelő Tanácsának az elnöke. Mirja Tomas szerint nem mindenki köthetett volna ilyen üzletet, csak kizárólag Linic kiválasztottja, a Maras. Azt is állítja, hogy 25 000 amerikai dollárt t fizettek ki Jasminko Umicevicnek, aki az INA-t képviselte. A rendőrség az ügyben 2002 novemberében vizsgálatot indított. a rendelkezésre álló információk szerint a vizsgálat még nem zárult le. Az USKOS (horvát Főállamügyészi Hivatal) nem kommentálja ezt a folyamatban lévő ügyet”.

És ki volt akkor az INA Felügyelő Tanácsának elnöke?

Nem fogják kitalálni: Slavko Linic.

Címkék: Hernádi Zsolt

De ki is az a Linic? – avagy a Hernádi-ügy háttere, IV. rész

2013.10.25.
CSVM

Térjünk vissza Linichez. Miután a Dioki csődközeli helyzetbe került, Slavko barátunk pénzügyminiszterként személyesen szállt be a cég megmentéséért folyó küzdelembe, arra utasítva az adóhivatalt, hogy írjon le milliókat (!) a Dioki állam felé fennálló tartozásából. Állítólag ez bevett szokás volt, az adóhivatal számos esetben alkalmazta ezt a módszert az államnak tartozókkal szemben. Azért kíváncsiak lennénk arra, hogy az uniós tagságba is belefér-e egy ilyen „telefonon majd megmondom mi a tuti” – eljárás…?

Linic ezt követően bejelentette, hogy valószínűleg elő-csődeljárásra kerül sor a vállalatnál. És jött is a Vecernji list cikke 2012. július 17-én Találtak stratégiai partnert a Dinának, a Dioki bankcsődöt jelentett címmel.

  „A svájci energiavállalat, az United Energy lesz a stratégiai befektető a Dina Petrokemijába. Ezt hivatalosan tegnap hozták nyilvánosságra a kormány képviselői és a Dioki szakszervezet közötti találkozót követően. Ez a megállapodást lehetőséget nyújt a termelés újrakezdéséhez a Krk-szigeten, és az elmaradt fizetések rendezésére is. Az első miniszterelnök-helyettes, Radimir Cacic szerint a svájci vállalat belegyezett abba, hogy a dolgozók követelésére kifizessen 5 millió eurót, valamint további 15 milliót a termelés beindítására és egyéb költségekre, amelyekre szükség van a Dina Petrokemija újraindításához. Ezt követően az anyavállalatot – a Dioki csoportot – bankcsőd-eljárás keretében átalakítják. Slavko Linic pénzügyminiszter elmondta, hogy a kormány garanciát nyújtott a stratégiai partner számára arra, hogy bekapcsolódhat a Dioki és a hitelezők közötti kapcsolatok helyreállításának folyamatába”.

De a dolog nem annyira flott, mint amilyennek látszik, erről tanúskodik a Jutarnji list egy héttel későbbi írása: UEC még mindig nem fizette ki az 5 millió eurót a Dina-nak.

 „A United Energy Commodities svájci cég még mindig nem fizette ki az 5 millió eurót a Dina Petrokemija-nak. Annak ellenére, hogy Slavko Linic pénzügyminiszter azt mondta, hogy kedd a legkésőbbi határidő, , amire a pénz megérkezik, a Dina még mindig nem igazolta vissza, hogy a tranzakció megtörtént. Predrag Mihaljevic szakszervezeti vezető azt mondja, a vállalat vezetése úgy tájékoztatta: a pénz átutalásának technikai nehézségei vannak, mivel a Dioki számlája be van fagyasztva, így külön engedély szükséges ahhoz, hogy az összeget közvetlenül a Dina számlájára utalják. Meg van győződve róla, hogy a svájci partner megoldja a kérdést, és kifizeti az 5 millió eurót a munkások elmaradt fizetésének fedezésére, és még további 15 milliót, ami a termelés újraindításhoz szükséges. Mihaljevic nem örül annak, ahogy a média az UEC-ről beszél, és annak a spekulációnak sem, hogy az UEC mögött Robert Jezic áll. Meg van győződve róla, hogy a Dina örökre elvész, ha nem indul be a termelés egy hónapon belül”.

Szóval Slavko és Robert újra egy cikkbe került… Mindezek tetejében kiderült (Dubrovacki list, 2012. július 23.), hogy a horvát energiaszolgáltató, A HEP elutasítja Linic tervét a Dina megmentésére. A cikk szerint „sokan újabb összecsapást látnak ebben Linic és a miniszterelnök-helyettes Cacic között”.

Érdemes azért itt egy pillanatra lassítani.

D_SOS20030717002(1).jpgMiért fontos ennyire ez a Dioki? Egyfelől azért, mert a legnagyobb munkáltató volt Rijeka térségében, ott, ahol Linic a pártfőnök, az erős ember. Az a Linic, aki az INA privatizációjánál még az ajánlati borítékok felbontása és a döntés után (!) is a vesztes OMV mellett lobbizott, a MOL-lal történő aláírás előtti éjszaka új ajánlatot faxoltatott az osztrákokkal (amelyben az OMV mindent megad, amit a MOL ígért), de hiába. Ezért kellett anno Medgyessy miniszterelnöknek és Hernádi MOL-vezérnek sebtiben Zágrábba utaznia a szerződés aláírására. Az előzményekből az is egyértelműen kiderül, hogy az INA nem a rút MOL bosszúja, hanem a Dioki többszáz millió kunás tartozásai miatt nem szállított gázt a cégnek.

De ez a United Energy Commodities svájci cég is érdekes. 5 millió euró. Még az energiaszektorban sem elhanyagolható tétel. Ezért 10 százaléknyi részesedést szereztek volna a Diokiban. Fennmarad a kérdés: a „maradék” 90 százalék kié?

Ez el is hangzott 2012 novemberében Jezic meghallgatásán a Sanader-ügyben. S mit mondott erre Justitia szolgája, a horvát bíró?

Azt, hogy „irreleváns a kérdés”.

Pedig nem az. És arra sem kérdez rá senki a mai napig, hogy akkor mégis miből és hogyan működött a rendszer, hiszen Linic őrült és fékeveszett telefonálgatásai a bankvezéreknek sikertelenek voltak. Hiába kérte őket, hogy adjanak pénzt – nem adtak.

És itt jönnek képbe a törökök, akik 5 millió euróból rendezték a dolgozók bérét. Miután a Caliskan csoport megkísérelte átvenni a Diokit, a média arról számolt be, hogy Linic régi barátját, Jezic-et szeretné megmenteni, és nem a Dioki munkahelyeit. A Caliskan a Dioki akvizícióját hitelből finanszírozta, amelyhez a horvát kormány biztosított garanciát, amit csak azt követően aktiváltak, miután a Caliskan kiszállt az üzletből.

Sokat nem kellett várni, 2013. január 14-én már arról cikkezik a Novi list, hogy A török befektető feladta a termelés beindítására tett erőfeszítéseket a Dinánál. Így a horvát költségvetés elveszített 5 millió eurót, a Dioki meg a vásárlóját. Linic a nagyvállalatok és a barátai esetében mindig a kivételezés stratégiáját alkalmazta, miközben hintette az olcsó demagógiát a munkahelyek megőrzéséről, és ezt lehetett részéről tapasztalni végig a csődeljárás során is.

De Linic ravasz és nagy játékos. Ha telefonjai nem érnek célba, akkor belebeszél minden eléje dugott mikrofonba. Márpedig azt dugják, hiszen a helyi Torgyán-Szanyi beszólások mindig esélyesek Slavko barátunk közszerepléseinél. Még akkor is, ha azzal nagyon komolyan sért üzleti, és közvetve-közvetlenül állami (költségvetési) érdekeket. A Linic profitál Cacic lemondásából című cikkében a Vecernji list 2012. november 16-án – a Sanader-tárgyalás közepén… - ezt írja.

 „Slavko Linic pénzügyminiszter kétségkívül az az ember a kormányban, akinek a befolyása és hatalma megerősödik Cacic távozásával. A kezdetektől fogva Linic mindig Cacic és politikai tevékenységének ellenfele volt. Ő volt a miniszterek közül az egyetlen, akinek elegendő ereje és elkötelezettsége volt, hogy konfrontálódjon Cacic-kal. Az első összecsapásuk a Dioki ügyben volt – míg Cacic azért harcolt, hogy bankcsődön keresztül alakítsák át a vállalatot, Linic ezt határozottan ellenezte, és aktívan bekapcsolódott a tárgyalások menetébe. Attól a pillanattól fogva, hogy kinevezték miniszternek, Linic hevesen kritizálta, ahogy a MOL vezette az INA-t, és igen elkeseredett attól, hogy Cacic szinte napi szinten kommunikált a MOL képviselőivel. Ezeket a nézeteltéréseket nem lehetett elfedni. Amikor Linic megtámadta a MOL-t gyenge befektetései miatt, másnap Cacic úgy nyilatkozott, hogy a vállalat stabil és aktív a befektetések területén. Ugyanakkor a két miniszter nyilvánosan tagadott minden köztük fennálló nézetkülönbséget. A további összecsapás magyar parancsra szűnt meg. Linic úgy kommentálta Cacic távozását: senki sem nélkülözhetetlen”.

Az Aktual tavaly december 12-én e politikai belharc kapcsán (A Dioki számára nincs megoldási megállapodás / Összetűzés a HNS és a SDP között) úgy fogalmaz, hogy a HNS szerint „lenne olcsóbb megoldás is, amely nem nyújtana segítséget Robert Jezic cégeinek, valamint a titokzatos török befektetőnek. Ezen túlmenően Radimir Cacic meg van róla győződve, hogy Linic azért kezdte el nyilvánosan támadni a MOL-t, hogy megvédje őt (Jezicet – a szerző) attól, hogy le kelljen töltenie a börtönbüntetését Horvátországban. Cacic úgy gondolja, hogy Linic azt szeretné, ha az állam visszavenné a felügyeletet az INA felett, és ő maga lenne az INA elnöke. Milanovic miniszterelnök nem nézi jó szemmel, hogy Linic támadja a MOL-t, de kérdés, hogy milyen pozíciót foglalna el, amennyiben a HNS elkezdené kritizálni Linic-et azért, mert segíti Jezicet”.

Cacic aggódása a MOL-ért nem új keletű, hiszen négy hónappal korábban a HR1-ben úgy fogalmazott, hogy „a MOL-nak semmi köze a Diokihoz. Ez az elképzelés vad teória, a legvadabb, amit csak életemben hallottam.”

Linicnek és Jezicnek erről – még ha a valóságtól elrugaszkodottan is – más a véleménye.

Privát harc az ország és Közép-Európa kárára.

És nem csak a Dioki ügyében.

(Folytatjuk)

Címkék: Hernádi Zsolt

De ki is az a Linic? – avagy a Hernádi-ügy háttere, III. rész

Slavko Linic meg Robert Jezic „Riva” nevű jachtján vitorlázott ugyanebben az időben, amint arról az index.hr beszámolt. Gordan Malic 2013. augusztus 12-én megjelent írásában így fogalmaz:

dioki77_0_0_468X10000.jpg „Linic pénzügyminisztert, akinek a neve számos botrányban szerepel, látták R. Jezic jachtján, amikor Jezic át akarta venni a Diokit 2002-ben. Ez sikerült is neki Sanader segítségével 2004-ben, ami egyet jelentett a Dioki összeomlásának megkezdődésével. Tavaly Jezic Sanader ellen vallott, mikor azt állította, hogy a MOL 5 millió eurót helyezett letétbe Sanader megkenésére egy svájci számlán és az ő feladata lett volna ezt az összeget átutalni 2010 decemberében a bíróságra, de ő eddig ezt nem tette meg.”

Na, most akkor mi van?

Hol a pénz? Ha volt egyáltalán… Vagy nem is volt?

Fény mindenesetre nem derül erre, mert a zágrábi megyei bíróságnak ugyan jogában áll ezt az összeget (már ha van) jogerősen behajtani, de csak azt követően, ha az Ivo Sanader ügyben hozott ítélet törvényerőre emelkedik. Addig viszont Jezic szabadon használhatja ezt a pénzt, arra, amire csak akarja, és általános horvát vélemény szerint ő pontosan ezt is teszi. Azaz még véletlenül sem fizeti be az összeget, amivel igazolhatná vallomását.

2012. február 9-én már a Poslovni dnevnik szerkesztőinek is szemet szúrt Jezic, és a Dioki segítséget kér az INA-tól, annak ellenére, hogy tanúként szerepel a MOL-ügyben című dolgozatban így festik le a helyzetet.

„A Dioki és az INA közötti tárgyalások Robert Jezic pozícióját tekintve, aki a Dioki tulajdonosa, és azzal vádolja a MOL-t, hogy kenőpénzt adott a volt miniszterelnöknek, Ivo Sanadernek az INA-MOL ügyben, példátlan a maga nemében. Jogi szakértők szerint nincs példa arra, hogy egy bírósági eljárás során az egymással perben álló felek arról tárgyaljanak, hogy hogyan mentsenek meg egy bajban lévő céget. A jogi szakértők Jezic esetét speciálisként határozzák meg abból a szempontból, hogy tulajdonosa a megmentésre váró Diokinak, annak a vállalatnak, amely szerződést kíván kötni az INA-val, miközben ő a főtanúja az INA-MOL ügynek. Jezic még most is úgy tekint az INA-ra, mint a Dioki zágrábi működésének megmentőjére. (…) A horvát Főállamügyészi Hivatal nem kommentálta azokat a médiaértesüléseket, amelyek szerint az ügyben a kezei meg vannak kötve a MOL vezér, Hernádi Zsolt kihallgatása miatt”.

De mi Linic cimborájának, Jezicnek a fő baja? Egy tavaly márciusi cikk szerzője szerint egykoron

robert_jezic2.jpg„a politika játszotta a főszerepet a Dioki átruházásánál, miután az kapzsi személyek kezébe került. A politika tette lehetővé Jezic számára, hogy meggazdagodjék a cégen, még mielőtt a tulajdonosa lett volna. A Diokit később az úgynevezett „kupon privatizáció” során rabolták ki, majd átadták Jezicnek. Miután Jezic belefektetett többszáz millió kunát a két üzem modernizációjába, a krízis közepén a politikusok hatalmas csapást mértek rá, amikor megengedték az INA-nak, hogy a gáz árát 300%-kal felvigye jószerivel egyetlen éjszaka alatt”.

Na, szóval: Jezic úgy éli meg a dolgokat, hogy ő volt a MOL és Sanader közötti „postás” az INA menedzsment-jogainak megváltoztatásánál, de a hálátlanok (INA, MOL) ezt követően tönkretették vállalatát azzal, hogy megemelték a gáz árát.

Azért ez sem ennyire egyszerű. Mert mit is ír az előbb citált Poslovni dnevnik 2012. február 20-án?

„Az egykor vezető horvát ipari vállalat, a Dioki Csoport egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed, ami kiderül a cég 2011-es pénzügyi beszámolójából, ami 410 millió kuna veszteséget mutat. A 2010-es mutatóval összehasonlítva ez 66%-os romlást jelent. (…) Annak ellenére, hogy a kormány erőfeszítéseket tett a megoldás érdekében, semmiféle haladás nem tapasztalható az INA-val folyó tárgyalásokat illetően. Az INA továbbra is azt állítja, hogy a Dioki semmiféle hajlandóságot nem mutat a 100 millió kuna feletti kötelezettségvállalás kérdését rendezni”.

Jezic-poslije-Jezica.jpgAzaz mások besározásával igyekszik Jezic elterelni a figyelmet saját turpisságairól. Legjobb védekezés a támadás. Mindenesetre egyértelműnek tetszik, hogy a Dioki összeomlása akkor kezdődött el, amikor a Linic-cimbora átvette a vállalatot. Mindennek tetejében még felvásárolta a helyi Novi list lapot (biztos, ami biztos – sajtó neve HALLGASS!), de csak azért, hogy a kiadó pénzéből más vállalatainak nyújtson hitelt...

Ám a sajtón csak ideig-óráig lehet szájkosár, így aztán szépen lassan az is kiderült, hogy Jezic több üzletét is korrupció segítségével kötötte. És persze a baráti segítségnyújtást sem hagyta kihasználatlanul.

Erről a következő részben.

(Folytatjuk)

 

 

Címkék: Hernádi Zsolt

De ki is az a Linic? – avagy a Hernádi-ügy háttere, II. rész

Cr3.jpgLinic miniszter maga a két lábon járó botrány – a horvát média egyöntetű képe alapján -, de történetesen a legnépszerűbb politikus Horvátországban. Valójában nem meglepő, hogy általános vélemény szerint, azzal, ha egy politikus botrányba keveredik, nem szükségszerűen jár együtt népszerűségvesztés Sukosantól Selcéig. A „botrány” szó már az 1990-es évek elejétől szorosan összekapcsolódott Linic nevével, amikor az SDP első, és hosszú ideig egyetlen iparmágnása, Linic még Rijeka főpolgármestere volt. E minőségében vett részt a Rijecke trznice (Rijekai piac) privatizációjában 1993-ban, amivel a Privatizációs Alap volt megbízva.

A Rijecke trznice igazgatójának, Marin Franolic tábornoknak sikerült magához ragadni ezt a tőkeerős vállalatot, azzal a pénzzel, amit hitelben vett fel a Rijecka banktól – a média szerint Linic erős és hathatós segítségével. Franolic történetesen az SDP parlamenti képviselője, ily módon Linic kollégája volt. A Rijekai piac – lánc-hálózatának köszönhetően – megközelítően évi 5 millió euró profitot produkált, Franolic mindemellett a hotelszakmában is sikeres befektetéseket hajtott végre Primorsko-goranska megyében. Számos szállodának és étteremnek lett a többségi tulajdonosa, amelyek összértékét ma 50 millió euróra becsülik.

Gordan-Malic-Slucaj-Trznica-Rijeka-dokaz-je-velikog-seljenja-simpatija-prema-SDP-u_ca_large.jpgA Rijecke trznice ügyének 2011-es rendőrségi vizsgálatokból kiderül, hogy Rijeka két polgármestere, Slavko Linic és Vojko Obersnel segédkeztek Franolic-nak abban, hogy kiépítse ezt a kicsinek nem nevezhető birodalmat. A rendőrség azt gyanította, hogy a rijekai polgármesteri hivatal 1993 januárjában, a Használatbavételi Törvény előírásainak ellenére nyújtott koncessziót Franolic-nak két – egymás mellett lévő – városi piacra, amelyek olyan létesítményekkel rendelkeztek, amelyek Franolic birtokában voltak már tíz éve, annak ellenére, hogy a törvény szerint a „piaci szolgáltatásokat csak önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanban lehet végezni”. Franolic üzleti karrierje ezekből a saját tulajdonú ingatlanokból indult ki, és az egyik építmény miatt indított büntetőjogi eljárást a rendőrség az államügyészségen Vojko Obersnel polgármester ellen.

Franolic a két piac bérlőjeként az adóbevallásnál nem számította be a piac fedett részének egyharmadát, és a nyitott részének ugyanekkora részét, amelyek összességében a teljes piac területének majdnem a felét (!) tették ki. A rendőrség szerint Franolic a Rijekai Főpolgármesteri Hivatal költségvetését ezzel csekély évi 80 millió kunával károsította meg. 

Kronologija-slucaja-Doris-Hrast-jedini-pao-na-rijeckoj-Trznici_ca_large.jpgÉs itt jön képbe Slavko Linic, aki főpolgármesterként kötötte meg az első szerződést Franolic-csal, de ezt – minő meglepetés – nem lehetett bevonni az eljárásba, mert valamelyik fiókban túl hosszú ideig pihent: egészen addig, amíg büntetőjogilag el nem évült. Ugyanis amikor ez a szerződés a megyei főügyész, Doris Hrast kezébe jutott, akkor az egész Rijecke trznice ügyet fiókba rejtette két teljes évre, amíg le nem járt a büntetőjogi határidő. Eme nemes cselekedetéért Mladen Bajic országos főügyész áthelyezte őt egy másik állásba „igazolhatatlanul és lelkiismeretlenül végzett állami főügyészi tevékenység” okán.

De hiába volt az az általános vélemény, hogy Hrast-ot páros lábbal kellett volna kirúgni az állásából, mert az állami főügyészség elfektetett egy fontos aktát – újabb pofont kaptak az európai módon gondolkodók. Hrastot hamarosan kinevezték a megyei főügyészség vezető helyettesévé, és egyben a Rijecke trznice ügyet átadták az eszéki főügyészségnek, ahol további nyolc hónapot kellett várni az epilógusra. Az állami főügyészség a 2011-es parlamenti választások előestéjén hozta meg döntését, amellyel semmibe vette a rendőrség határozatát. A főügyészség szerint nem állapítható meg bűntény, ugyanis „a városi hatóságoknak, és a főügyészségnek sincs joga a bérbe adott létesítmények térfelületét vizsgálni”. (Még ugyanebben az évben az állami főügyészség vádat emelt a HAC korábbi menedzsmentje ellen, amiért túlságosan nagy összeget fizettek ki az A1 autóút egyik alagútjának kifestéséért. Úgy tűnik, az állami főügyészség vizsgálhatja egy alagút térfelületét, de egy városi piacét nem...).

06_damir_vrhovnik_ib_liga_sibenik2011.jpgMindeközben Damir Vrhovnik (egy másik rijekai iparmágnás, aki közel állt az SDP városi vezetőihez, így Slavko Linic-hez), Franolic üzlettársa – többek között a piacbuliban – a jachtján látta vendégül Ivica Racan akkori miniszterelnököt a nyári vakációkra...

Címkék: Hernádi Zsolt

De ki is az a Linic? – avagy a Hernádi-ügy háttere, I. rész

Most, hogy lassan Hernádi Zsolt MOL elnök-vezérigazgató személye fontosabb lesz, mint az egyiptomi és a szír válság, ideje lenne bepillantani a kulissza mögé is, amit a magyar sajtó – érthetetlen módon – eddig nem tett meg.

hernadi.jpgUgyanis a dolog egyáltalán nem arról szól, hogy Hernádi adott-e euro milliókat Sanadernek, vagy sem (saját kezűleg biztos nem), ez ugyanis csak a casus belli, aminek igazság- és valóságtartalmáról SOHA nem fogunk hitelt érdemlően megbizonyosodni. Egy tagadás, egy állítás – míg a halál el nem választ.

Ahhoz, hogy képünk legyen az egész ügy hátteréről, érdemes észrevenni a business.hr 2012. június 15-i cikkét, amelyben azt olvashatjuk, hogy

Cacic-i-Linic-pritiscu-ekonomiste_ca_large (1).jpga horvát kormány tegnap lemondott közel 1 milliárd kuna profitról, ami a kormánynak járt volna. Az olajvállalat magyar partnerének elvárhatóan ugyanezt kell tennie a június 19-i közgyűlésig. Az államot az AUDIO vezetője, Mladen Pejnovic fogja képviselni. (…) Ipari tanácsadók üdvözölték a kormány döntését. Habár egy kérdésben a kabinet nem hátrál meg, és ez annak a megállapodásnak a kérdése, hogy Linic pénzügyminisztert és Cacic gazdasági minisztert beválasszák az INA Felügyelő Testületébe. Milanovic miniszterelnök tegnap ismét megerősítette, hogy Brüsszel figyelmeztetése ellenére ez meg fog történni, ugyanis fenntartja azt az álláspontját, hogy ez nem jelent összeférhetetlenséget”. 

Ugyanezen a napon a Novi list hasábjain ez jelent meg:

„a Zoran Milanovic miniszterelnökkel hat hónappal a hivatalba lépése után készült interjúban Milanovic kijelenti, hogy bízik a csapatában. Tagadja, hogy bármiféle konfliktus lenne a koalíción belül. Az INA Felügyelő Testületét érintő kérdésre azt válaszolta, hogy a miniszterek dolgoznak a megoldáson. Mint mondta, az országnak kisebbségi tulajdona van az INA-n belül, így a horvát vezetőségi tagok nem tudnak minden tőlük telhetőt megtenni az összeférhetetlenség elkerülése kérdésében, még akkor sem tudnának „ha akarnák”. (…) Ami Linic kemény megjegyzéseit illeti, az Milanovic szerint annak köszönhető, hogy nagyon szívén viseli az INA sorsát.”

És fél évvel később robbant a bomba! December 12-én az Aktual erről számolt be:

Linic-i-Milanovic-Nije-nam-lako-cistimo-prljavstinu-koju-je-ostavio-HDZ_ca_large.jpg„Megjelentek az első jelek arra vonatkozóan, hogy Zoran Milanovic miniszterelnök és Slavko Linic pénzügyminiszter között egyre növekszik a feszültség, egy kormányközeli forrás szerint. A forrás azt állítja, hogy Linic egyre inkább felhívta magára a figyelmet közszerepléseivel, amiket nem egyeztetett sem az SDP vezetőivel, sem a kormány tagjaival. A beszámoló szerint Milanovic támogatja azt, amit a pénzügyminiszter tesz, de közelről figyeli a magatartását és vezetői kinevezéseit. A forrás szerint Milanovic felfigyelt rá, hogy miután Radimir Cacic kilépett a kormányból, Linic magához akarta ragadni a teljes felügyeletet az ország pénz-, és gazdasági ügyei felett. A miniszter a MOL-lal kapcsolatos legutóbbi kijelentésével is felbosszantotta a miniszterelnököt. Igen kritikusan nyilatkozott a MOL horvátországi tevékenységéről egy ideig, de

y207259466729346.jpgMilanovicot az bántotta leginkább, amikor Linic váratlanul kijelentéseket kezdett tenni arra vonatkozóan, hogy az Ivo Sanader elleni elsőfokú döntés kihatással lesz a MOL és a horvát kormány közötti kapcsolatokra. A miniszterelnököt számos alkalommal megkérdezték erről, de ő minden alkalommal visszautasította, hogy megjegyzést fűzzön a kérdéshez mindaddig, amíg a Sanader-ügyben a végső döntés meg nem születik. A HNS, mint koalíciós partner meg van győződve róla, hogy Linic megjegyzéseivel Cacic pozícióját kívánja megnehezíteni azzal, hogy irritálja a magyarokat. Milanovicnak az a döntése, hogy nem jelölte Linicet az INA Felügyelő Tanácsába úgy is értelmezhető, hogy limitálni kívánja Linic hatalmát”.                  

Itt van a kutya elásva.

De ki is ez a Slavko Linic, a Hernádi-ellenes támadások Richelieu-je?

Egy pártjában (SDP) népszerű és erős (üzlet)ember, Rijeka egykori főpolgármestere és az ottani privatizációk – hogyan is fogalmazzunk finoman? – koordinátora. Aki abbéli minőségében kötött véd- és dacszövetséget Robert Jezic-csel (szintén üzletember),

JE_I__378199S1.jpga Sanader-ügy koronatanújával. Lehet lassan kapiskálni a lényeget. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy Linic 2000 és 2003 között az INA Felügyelő Tanácsának elnöke is volt, motivációja többszörösen érhetővé válik.

Mert az egész a fiumei kikötőből indult. S látszólag Linic magáévá tette a magyar katonanóta első két sorát:

„Fiumei kikötőben áll egy hadihajó,
Közepében, négy sarkában nemzetiszín zászló”.

S valóban, a messze földön híres horvát hazafiság álcája mögé bújva törekszik saját érdekeit érvényesíteni.

Címkék: Hernádi Zsolt, INA, Linic, MOL

Ezeket a cikkeket olvastad már?